Láttam én is számtalan tévelygést hívőknél. S teljesen felekezetmentesen.

A saját egyházamban is akad ilyen. 

Az emberben van egy kiirthatatlan mágikus hit, s ennek nyoma van minden hivatalos tanítás ellenére.

Ma is probléma ez, ezer éve  is az volt. Lásd, hiába térítik meg a pogányokat, s magyarázzák nekik mi is a keresztény tanítás, azért ők mégis őrzik  a régi dolgokat, keresztényesített alakban, mert azok valahogy "emberközelibbek".

Az aztékok mai utódai 100 %-ban katolikusok, s mindenki hívő, de meg kell nézni miket művelnek még ma is. Én jártam Mexikóban, a feleségem gyerekként élt is ott évekig, s európai szemmel nézve elég sajátos az a katolicizmus. Ma már nem áldoznak embereket, nem beleznek ki senkit, mert ez nyilván tilos, de a vérhez és a halálhoz való beteges fixáció máig jelen van. A legnagyobb ünnep máig a temetés, a halottak napját jobban ünneplik, mint a húsvétet, s a különféle véres dolgokat nagyra értékelik: pl. úgy térdepelni hosszasan imádkozva, hogy véres legyen a térded, meg hasonlók. 

De ugyanez Európában is megvolt. A különféle konstantinápolyi rendelkezésekből lehet tudni, hiszen ezekből látni mi ellen harcoltak. Lásd, körlevél a papoknak, vigyázzanak az ikonokkal, mert egyes hívők titokban port reszerelnek le róluk, abban a hitben, hogy azt elkeverve borban mágikus gyógyulást vagy szerencsét kapnak. Teljesen ellenkezik a tanítással mind az ikonok istenítése, mind a mágia, de mégis csinálták, mert a hivatalos tanítás az túl transzcendens az átlag hívőnek.