Én sok esetben kifejezetten rossznak tapasztaltam meg a kijelző tartalmának törlését. A buta kijelzők gyakorlatilag 100%-a (itt most grafikusokról van szó, nem a karakteresekről) bufferből dolgozik. Ezt kell hol soros, hol párhuzamos adatvonalon teleírni konkrét grafikus tartalommal, kijelzőtől függő sorrendben (soronként, oszloponként, blokkonként, elölről, hátulról, stb.). Van pár meghajtó--könyvtár kombó, amiben kihasználták azt, hogy a képernyő megjelenítő buffer címezhető, és nem shift-registerként működik, így ha valami csak kis mértékben változik, ahhoz nem kell az egészet teleírni, elegendő csak az adott (akár pár bitnyi) részt. Amivel most dolgozom (szükségből), ott a sima frissítgetések (összesen egy 5×5 pixelnyi rész változik másodpercenként 5-ször) és a teljes újraírás között az adatfolyamban több százszoros különbség van. A clr-nél mindig kimegy az egész tartalom, pár kijelzőnél ez még szabad szemmel is jól látható villódzást eredményez.

Minden más korrekt, de ugye ez a "szép", hogy más szarjából kell néha kihozni a jót.