Nemtom, kérlek... én a hozzászólásból szinte utoljára olvasom el, hogy ki írta.

Először is ugye... alulról felfelé tekerek.

 

Eközben már futom át a szöveget - teljesen összefüggéstelenül, szavakat kiragadva, merugye... abban a sorrendben nincs értelme a szövegnek, de azért a mondanivalót a kulcsszavakból be lehet lőni. És ha úgy ítélem meg, hogy ez a mondanivaló egyrészt létezik is (vö.: nem trollszemétről van szó), másrészt megér annyit, akkor rendesen is elolvasom.

És ha megérte elolvasni (vagy éppenséggel nagyon nem érné meg!), akkor végül megnézem, hogy ki írta.

 

Nnomost, EKKOR dönteni arról, hogy hát érdemes-e a hozzászólással foglalkozni, vagy inkább áttekerjem-é, az egyrészt akkora esőutánköpönyeg, hogy csak na. Másrészt meg hát azt a bizonyos átfutó szógyújtést-elemzést akkor sem spórolnám meg, ha fölérve a hsz elejére megnézném, hogy ki írta és ott döntenék. Az pedig már akkor is valamennyi teljesen feleslegesen végzett agymunka, ha nem lesz belőle több.

 

A másik meg hát az agymosó mantra (itt most az unásig ismételgetett panelekre célzok, ami azért nagyon megy a megafos brigádnál) akkor is hatásos, ha annyira elnyomod, hogy szinte észre sem veszed. Márpedig ezeket pont elolvasom az átfutáskor. Mindig.

Tkp. ugyanarról a hatásról beszélek, mint amit te a képekkel kapcsolatban említesz, csak ez nálam a szöveggel is pont így működik.

 

Hogy ezeknek a beégetett paneleknek van hatásuk a gondolkodásra, arra mondok egy sztorit.

Lakik a faluban egy bácsika (85 éves), akivel párszor leálltam dumálgatni. Ő persze Fideszes, én meg hát nem.

No.

A múltkor kérlexépen arra lettem figyelmes, hogy a beszélgetés elején felmondta az összes aktuell fidesz-panelt, majd tíz perc múlva - miközben belemelegedtünk a dolgokba -, gyakorlatilag már egész mást mond... és észre sem vette, hogy szöges ellentét van a rutinból jövő "véleménye" és a valódi véleménye közt!

És természetesen bármikor a fideszre húzná az ikszet, mert legfelül az van az agyában, amit a propaganda oda égetett.

 

De ezt a hatást látom például ellenzéki embereknél is.

Egyszerű kis példa: az ellenzék kormányképtelenségét soha, senki nem bizonyította nyilvánosan - természetesen nem is lehet, hiszen pont úgy elvezették az országot, mint bárki más (a mostaniaknál meg még jobban is) -, ennek ellenére itt-ott tényként hallom kezelni.

 

Nnomost, biztos van, akire tényleg nem hat, ha napi X-szer olvassa ugyanazt a panelt. Engem idegesít a szellemi környezetszennyezés.