Az a spanyolra is hatott, de mégse távolodott el annyira.

Egyes sajátosságok már a nyelvjárási szakaszban megvoltak.

Már Julius Caesar viccelődött a spanyolok (hispániaiak) kiejtésével, hogy nem képesek kiejteni rendesen a "b" és "v" hangot, azonosan ejtik őket, lásd "hispani beati quibus vivere bibere est". Ami a mai spanyolban is így van, a "v" azonos a "b" betűvel, a spanyol gyerekek számára az iskolában ez pont olyan, mint a magyar gyerekeknek, hogy  mikor kell j-t, mikor ly-t írni.

Csak a francia esetében ezek a hatások erősebbek voltak, ami miatt baromi nehéz érteni spanyol/olasz/latin alapon.