A latin nyelv klasszikus, irodalmi, "rögzített" formája és regionális népi változatai az ókor végén és a középkor elején divergálódtak egymástól.

Görögnyelvű területen is volt ilyen diglosszia (ókor: attikai görög - koiné; bizánci: teológiai görög - állami görög - népi görög; újkor: katharevusza - dimotiki), csak a görögök megtartották az eredeti írásképet, és sokat átvettek a tudós görög nyelvből, így a köznyelv is konzervatívabb lett. Görögországban a '70-es évekig a hivatalos nyelv egyfajta modernizált ógörög (katharevusza) volt, sok olyan elemmel, ami már nem létezett a beszélt népi nyelvben. A mostani újgörög köznyelv a katharevusza és a népi nyelvnek a keveréke.