Amikor az öreg színész felébredt erre gondolt:
- Minden író, aki regényt ír, Istennek képzeli magát, aki képes embereket, emberekkel megtörtént bonyolult eseményeket kreálni.
De ki is vagyok én? Színész, vagy ember,esetleg író?Az ember önmagát valósítja meg.De kit valósít meg a színész?Egy másik embert?
Miért valósítanék én meg egy másik embert, amikor önmagam megvalósításával sem bírok?
Talán ez az életem nagy kudarca.Nem tudok önmagam lenni?És ki tud önmaga lenni?
Ez csak egy álom, melyet mindannyian szeretnénk elérni, de nem tudjuk.

Ezekre gondolt az öreg színész.Majd elhesegette a gondolatokat.Úgysem hallgatja meg senki.Mert nem is mondja el senkinek.
Az új nemzedéknek nem érdemes.