A középkori latin főleg regionális színezetű volt és a kései latin szerzők voltak meghatározóak, az újkorban viszont a klasszikus kor nyelve volt a norma. Ez nyilván nem azt jelentette, hogy a középkori szókincsbővítést teljesen elhagyták volna, de a nyelvtan és a stílus leginkább a klasszikus szerzőket tükrözte.