1:   ES a gyökszó.   A toldalék többféle lehet.   T mentes is lehet.  De ha az, akkor is :  ES-TE,  ES-ET,  ES-ETT, ES-ŐT és stb...     Itt a toldalékok képzők, múlt időt jelöl, vagy épp tárgyesetet jelöl.

2: Nagyjából igen.

3:  EJJ az ősszó,  nyilván később lett EJT.   A T igeképző, de a tárgyra utal. Így indult, mert egy EJ-T mond ki  valaki, ez  lett ige.   Amúgy minden ige cselekvésre utal, hiszen a definíciója is ez neki.))   De van ige nem egy, ami még ma is ugyanazon hangalakban egyszerre főnév is.    KÖVET valaki valakit az utcán.  Ez IGE

Bemegyünk egy külképviseletre és bent van a KÖVET.  Ez FŐNÉV, egy konkrét SZEMÉLY,  valaki lesz.

És még odébb is dobhatunk egy KÖVET.  Így meg FŐNÉV  TÁRGYESETBEN.  

4:  Az ösztönszavaink egészben lényegesek  , mivel így jön ki az emberből, itt nem hinném hogy bármi helye van fontossági sorrendnek.  Minden hang eredeti és ösztönös egy mondjuk HUJJ  szóban, egyenrangúak, így tör a felszínre.    Az viszont más kérdés hogy vannak  akik a H és a J  hangot eleve amolyan átmenetnek tartják a magánhangzók és a mássalhangzók közt,  többek közt Kiss Dénes is  fejtegette ezeket...