"3:  ES-TE mintájára készült jó pár szavunk.    Ami főnévként funkcionál, így értve :   csörTE,  sörTE,  körTE,  RÖPTE,  menTE,  remeTE,  csemeTE,  stb...

Az vizsgálandó hogy mennyire ugyanazokról van szó,  mutatószavak  végein is ott:  közTE,  eleinTE,  stb...

Időt kifejező szavakon:   évenTE,  heten-TE, stb..."

Szinte biztos, hogy nem lehet mindet egy kalap alá venni, egyetlen jelentéssel jellemezni, mivel n+1-szer bebizonyosodott (és a logika is ezt követeli meg) az egyes hangoknak több jelentése is volt.

 

"A konkrét ESTE  esetében ez nekem a múlt időre hajaz a leginkább, elvégre a már lente ESETT nap nevű égitestről szólna, csak így meg főnévként használjuk már."

Ez a megoldás is jónak tűnik... Bár ebben az esetben fordított a hangsor: Nem TE, hanem ET. Így én inkább a helyhatározóra (földre) szavazok.

 

"4:  EJ-T   esetében meg tárgyrag gyanús a dolog nekem.  Mint a FEJ és FEJT.   Azaz FEJÍT valamit,  hiszen a FEJIT  használja aki megfejt.)) "

Ezt viszont teljesen hibásnak tartom, mivel a T itt cselekvést kifejező igeképző. Úgy, mint a lejt, hajt, fejt, olt...

A gyakorító képzőkben is ugyan ez a szerepe Pl. -GAT: Itt is egy cselekvést jelent, amit a G hang tesz szaggatottá. A -TAT gyökben a G hang helyéh nem véletlenül a T hang áll, mert ez a toldalék nem a szaggatott cselekvés kifejezője, hanem simán cselekvésről szól. (Ugye, arról írtam, hogy a T a földre tett/esett tárgyak hangja, ami egyszerre jelenti magát a földet és a tárgyat, valamint a mozgást. E három dolog kísérő jelensége a T hang, amit utánoztunk, s amivel "megneveztük" ezt a három egymással összefüggő dolgot. 

 

"Gondolkozik, de nem jut eszébe,  EJJ (!)  a francba, még valósan el is hangzik ez az EJ indulatszó."

Tény, ez egy indulatszó. Érdekessége, hogy itt nem a J hang fejezi ki az indulatot, hanem a magánhangzó. Lásd még EH, De az EJ lehet még EI is... - Ha ráütsz az ujjadra...

Az érzelmek kifejezésére általában a magánhangzókat használunk.