Woodpaul>
Fényképek megérkeztek.

Szóval RÓMA ...
Ugye mondanom sem kell, hogy rettenetesen messze van. Így, visszagondolva már eszetelen ötletnek tűnik, hogy elmentünk. No de megérte !!
Az év legszebb napja volt: városnézés (6 órát),
tengerpart, fürdés, koncert. Nem büntettek meg, nem törtük össze a kocsit(a rómaiak eszeveszetten közlekednek, pl. indexet nem használnak, csak dudálnak, és sávot váltanak..stb. Durván minden 2. kocsi törött), semminket nem loptak el. Néhányszor eltévedtünk, nem tudtunk megnézni annyi helyet, amit tervbe vettünk(Róma meseszép), vasárnap este zuhogott az eső..Címszavakban ennyi Rómáról. No és mindez nem volt veszélyes összeg, az út autópályán öszesen 48 eFt volt, végül 3-an mentünk. A jegy meg nevetségesen olcsó volt. És mindig megtaláltuk az ingyen parkolóhelyeket.

A koncert előtt már érezni lehetett egy megszálott hangulatot. Az olaszok borzasztóan tudnak lelkesedni !!! Kifestve, feketében, és rengetegen. A koncert előtt 1,5 órával már gyülekeztek. Kapunyitás környékén álltunk be a sorba. A motozás 0 volt. Flakonokat nem engedtek bevinni, de hátitáskát igen (előtte átnézték).
AKÁRMIT bevihettünk volna!! Aztán bent már nagy tömeg volt. A dühöngő már kezdett megtelni, mindenki a földön ült klikkekben. Pofátlanul előre lépdeltünk közöttük, és jó elöl táboroztunk le (egy víztócsa közepén). Úgy 3/4 8 körül az egyik biztonsági emberke megszólalt "avanti", erre mindenki felált, és elfoglaltuk állóhelyünket. Úgy az 5. sorban kezdtünk. Koncertkezdetig kifaggattak az olaszok minket, hogy milyen volt a bécsi koncert, miket játszottak.
Aztán 8,05-kor halkan megszólalt az Instrumental.
(túl halkan). Lassan felerősödött, és kezdetét vette az ŐRÜLET ! A legnagyobb feladatot az jelentette, hogy miközben a tömeg hullámzik, a lábam tudja-e követni a testemet. Tapostak, könyököltek, löktek állandóan. Jó néhány kék foltot hoztam haza. (Lehet az embernek a bokájában izomláz? Mert akkor olyanom is van.) Sodródtunk métereket jobbra, balra, elöre, hátra. Viszont arra azért mindenki figyelt, hogy a földön ne maradjon senki. Elzuhantam én is, de azonnal 3-4 kéz nyúlt utánam, még nem is értem földet, már felhúztak. Sokkal energikusabb volt ez a koncert, mint a bécsi.
Setlista:
Out Of This World, Watching Me Fall, Want, Fascination Street, Open, The Loudest Song, Maybe Someday, Shake Dog Shake, Sinking, Edge Of The deep Green Sea, Inbetween Days, If Only Tonight We Could Sleep, The Kiss, Prayers For Rain, One Hundred Years, 39, Bloodflowers
1.RA: Plainsong, Same Deep Water As You, Disintegration
2.RA: M, Play For Today, Just Like Heaven, A forest
3.RA: Faith, 10:15 Saturday Night, Killing An Arab

Ugye milyen szép? kb. 1.5 órát bírtuk a gyötrelmes állapotokat a küzdőtér elején. Nem volt megállás. Robert irgalmatlan jókedvben szenvedett :-))). Vigyorgott, kezeit dobálta, lépegetett előre-hátra. Gesztikulált és mozgott rendesen. No és Simon!! Vidám volt, lendületesen játszott. (Egyszer megláthatta Escargot lelkes tapsolását, és jókedvű mosolyt is küldött felé a sötétbe)
Aztán leléptünk inni, levegőzni... (fent álltunk a 60000 Lírás nézőtéren...Hmmm) A Plainsong mesebeli volt. A reflektorok szanaszét szórták a fényeket, csillámok villantak fel mindenütt, mint egy karácsonyfa egy rajzfilmben. Robert énekelt a színpad közepén, meg a jobb oldalon. A színpad legszéléről...(kár, hogy nem voltunk ott). A Disintegration fényhatása is hasonló volt, csak épp mozogtak a reflektorok. Valóban szét akart esni minden. A felgyorsulós rész Robert olyan átéléssel énekelte, előre hajolt, hátrált, szorította a mikrofont, üvöltött...
Aztán szerencsére visszamentünk a küzdőtérre (kb. a 7.-8. sorig 5 perc alatt. Jó, mi?), hogy újult erővel tombolhassunk. Szinte le sem állt a tömeg a 2. ráadás alatt. Fergeteges jókedv a köbön.
A 3. ráadás előtt Robert megköszönte, hogy visszatapsoltuk, aztán a karját a szeme elé emelte, és azt monta, ez volt az utolsó európai turné. (Ti ezt elhiszitek?) És játszottak tovább.
Aztán a Faith után LEMENTEK A SZÍNPADRÓL!! Robert felvette a gitárját, oldalt állt, hátrált és játszott. Szó szerint visszacsalogatta a fiúkat. Nevettek rajta, és játszották a Robert által elkezdett 10.15 Saturday Nigh-ot. Aztán jött a Kiling an Arab, és vége.
Összességében egy lendületes, fantasztikus koncertet láthattunk (a hangtechnikusok itt-ott bakiztak, a mikrofon 6* felsikoltott, néha halkabban szólt az ének stb.). 185 percig tartott a koncert, felejthetetlen élmény!!
Remélem kaptatok egy szeletet a hangulatból. Aki tétovázott, és nem jött, sajnálhatja.
Köszönet Escargotnak, hogy ő is igent mondott erre a kirándulásra, mert ez az út nem jöhetett volna létre, ha...

Escargot>
Egyébként 7-re értünk haza :-((
Köszönet a jó társaságodért! Fergeteges buli volt! Jó veled bulizni !!

Ennyi.