"1:   Ősnyelv alatt azt értem, hogy egykor valaha a történelem előtti időkben egy nyelvet beszélhetett az ember,"

Igen, nagyvonalakban... De hogyan "nézett ki" ez az ősnyelv? Voltak-e már toldalékok? Hány hangból álltak a "szavak"? Egyáltalán hogyan kezdtünk el beszélni, hogyan alakultak ki a gyökök, szavak? Kérdezem ezt azért, mert ez mind kikövetkeztethető  a mai nyelvekből, és ha ezt megfejtjük, megértjük, akkor világossá válik az ősgyökök, gyökök azonossága, ill. hasonlósága más- és saját nyelvünkben is, sőt az is, mi okozza a különbségeket.

 

"Amit mondjuk a magyar őrzött meg leginkább változtatás nélkül."

Ebben nincs vita köztünk, csak annyi, hogy az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié, hiszen minden nyelv ebből fejlődött ki a maga logikai útját követve, amit az etnikai keveredések, közvetlen kapcsolatok, szétválások tovább tagoltak.

 

"Ami nálunk kezdő hanghármas, annak többnyire egy közösíthető jelentéstartalma lesz,"

Ez igaz más nyelvekre is ahol a mi gyökrendszerünkhöz hasonló alakult ki. Persze, a keveredések miatt sokszor csak töredékes szóbokrok maradtak fenn egy adott nyelvben,

 

"például épp a latinban néztem hogy ez náluk  nem feltétlen igaz."

Ezt akkor lehetne egyértelműen kijelenteni, ha statisztikai módszerekkel - és nem csak ránézésre - bizonyíthatnánk, de egyikünk sem vette még a fáradságot, hogy minden azonos gyököt megszámláljon és összevesse a magyar, vagy latin nyelvben találhatókkal.

 

"Van AD  szavunk és gyökünk,  meg ÜGY  szavunk és gyökünk.  Mi ezt nem keverjük össze, ők igen.  A magyar hangalakokat persze.))"

Nem tudom, mire gondolsz? Hoznál néhány példát?

Megnéztem a szótárakat és az AD jelentése mindkét nyelvben hasonló. A latinban is 'hozzáadás' jelentésű. - És egyikben sem találtam ÜGY-gyel kapcsolatos jelentését.

A magyar ÜGY-nek nincs a latinban AD megfelelője.

A latin 'ügy'-gyel nem tudok mit kezdeni, mert a latinban se Ü, se GY nincs, nem is tudok rákeresni.

 

" ...mitől válna szét egy egységes beszéd?...   Leginkább arra tudok gondolni észszerűen hogy valami olyan a Földön bekövetkezett esemény/hatás, ami  hosszabb ideig tartó kényszerű elszigeteltséget okozott az emberek közt."

Ehhez viszont először az egységes nyelv meglétét kell valahogy igazolni.  Ezt csak úgy lehet, ha megpróbáljuk lépésről-lépésre rekonstruálni a nyelv kialakulásának menetét, ami ugye, a hangutánzó, érzelmeket közvetítő hangokkal kezdődhetett, amikből az ősgyökök, majd gyökök, ezek összerakásából a szavak alakultak ki.

A kezdeti állapot törvényszerűen majdnem azonos lehetett mindenütt, mert a természetes hangokat nem lehet tetszés szerinti hangokkal utánozni, és az érzelmek is azonos hangokkal jutnak kifejezésre.

A szétválás akkor következett be, mikor a meglévő ősgyököket (amelyeknek szükségszerűen több jelentése is volt) gyökökké rakták össze, mert ez a folyamat már egy adott terület gondolkodásmódjának, logikájának függvényében történt, hiszen egymástól több-száz-, vagy ezer km. távolságra levők nem beszélhettek össze. Így érthető meg az, miért vannak részben, vagy teljesen azonos gyökök (gyökvázak) különböző nyelvekben, és miért vannak egy adott fogalom jelölésére különbözőek még azonos nyelvben is.(lásd a tűz-pir, a for-pör, stb. gyököket. (az előbbi kettő teljesen különböző fonéma, mégis teljesen azonos jelentésű gyök/szó, míg az utóbbi kettőnek csak hasonló a hangalakja...)

 

"Később, mondjuk germán nyelven belüli változások, meg effélék, hogy van külön angol, német, holland, stb.,  ezeket meg simán okozhatta olyan igény, hogy "mi máshogy beszéljünk már mint azok" ,"

Ennek nulla a valószínűsége, ezért senki nem változtatja meg saját szavait, saját nyelvét, ellenkezőleg! Az angol nyelv nagyobbrészt germán, francia, latin szót tartalmaz. Miért? Mert az őslakosok ezekkel a népekkel keveredtek, éltek együtt. A mi nyelvünk is jócskán tartalmaz jövevényszavakat, melyeket a köztönk élők hoztak magukkal, vagy egyszerűen átvettünk, mint manapság tesszük a kapcsolatok révén.

 

"Az idegennek tartott szavaink jó része nem idegen valójában."

Persze, hogy nem, mert azok is az ősnyelvből származnak, így törvényszerű a hasonlóság. Ugyanakkor biztosan lehet állítani, hogy azok nem magyar szavak, mert az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié.

 

"Igen, sok mindent jelölünk meg egy hanggal, amit X  dolog megjelölésére szolgál.  De ez csak bizonyos környezetben működik így. "

Természetesen! Ez a körülmény pedig az ősember és környezete, mikor még más beszédelem (gyökök, szavak) nem álltak rendelkezésükre a gondolatok közlésére. Ui. mindent nem lehetett csak mutogatással kifejezni, hangok is kellettek hozzá.

 

"Sőt olyan szavaink is vannak, amelyek valóban  kezdőhang=  szó, és 3 ilyen hang önálló jelentésű szóvá válik a köznyelvben."

Így van! Pontosan úgy, ahogyan az összetett szavak is már mást jelentenek, mint az alkotói külön-külön. De a "képlet" ugyan az... 

 

"Elég ha annyit mondunk hogy HÉV.   Ez a vasúti jármű, ami a helyi érdekű vasút rövidítve, de már önálló szó, azt a bizonyos zöld vonatot jelenti.  Ebben az esetben,  ezt viszont hangsúlyozni kell, mert más esetekben ezen összetevő hangok már egy másik dolgot jelölhet meg és nagyon nem ezt.   És ez a jármű HÉV  egy hangalak az érzelem/indulat magas fokát kifejező HÉV  szóval, aztán mégsincs túl sok közük egymáshoz, hiszen teljesen más úton épültek ezek fel..."

A példa jó, itt is van a hangoknak önálló jelentése: H, mint helyi, É, mint érdekű, V, mint vasút. Az is természetes, hogy a HÉV (indulat) azonos hangjai nem ezeket a jelentéseket hordozzák, mivel ez utóbbi szó hangjai az ősi nyelvben kialakult jelentésüket hordozzák.

 

Csak jelzem, a HÉV - ezt már kitárgyaltuk - H hangja (hű, hó, há, hí, stb) indulatot, nekirugaszkodást, meglepődést, stb. kifejező hang (többjelentésű ősgyök), a hőmérséklet kifejezésének általános hangja: hideg, hevült,  hűs, havas, hív, ezekkel asszociálva érzelmek kifejezésére is használjuk: heves, hév, de más jelentésével is bőven találkozunk: Ház, híz(ik) hál, hány, hág, hám, hát, híg, hím, hit, hír, húr, hoz, hon, hit, stb... gyökökben. (Természetesen a gyök jelentését a további hangok is jelentősen megváltoztatják. Ugye, más a fatányér és más a fafűrész, hiába azonos az első szó jelentése, ugyanakkor a "hangok" (itt szavak) alapján rokon kifejezések, hiszen a 'fa' mindkettőben benne van és a jelentése sem változott meg, benne van az új (összetett) szóban is)