Akkor kezdjünk neki: RÓMA!!!
Először is a városról.Gyönyörű,csodálatos,álomszép...Az egyszerű lakóházakat is egytől-egyig le lehetne fotózni,hát még a többit.A közlekedés viszont csapnivaló,lehetetlen,veszélyes(életre),idegesítő(aminek a levét szegény Zseti és Attila itták meg,bocsánat érte).Mivel ez nem egy utazási iroda lapja,be is fejezem.
A koncertre,mint biztos tudjátok,a Palaeur nevű csarnokban került sor,ami az ottaniak elmondása szerint 14000 férőhelyes.Maga az épület kör alakú,ebből következően kör alakú küzdőtérrel,valamint három szinttel rendelkezik.
Az első szint a legszélesebb,a középső szűkebb,ebben van egy "elit" szektor,ide 60000 Lira volt a jegy,egyébként 40000(!).Itt ritkábban voltak a székek,itt az idősebb,magából nem annyira kivetkőző,csendesen élvező olaszok ültek.És volt egy harmadik szint,ami már nagyon magasan volt.Nos ez a három szint,plussz a küzdőtér tele volt,és nem lagymatag osztrákokkal...(mi 11-12 ezerre saccoltuk)
A koncert 9-kor kezdődött,de kapunyitás 7-kor volt.Mi 1/2 6-kor értünk oda,de már sokan a külső bejárat előtt ültek.Simán kaptunk jegyet,majd következett az átöltözés.1/2 7-kor beálltunk a sorba,és lassan be is jutottunk.Volt egy gyenge motozás,amit olasz rendőrök követtek el,de a gépet sikerült bevinni.A küzdőtér addigra teljesen megtelt helyüket ülve foglaló olaszokkal.
Nagy nehezen lábakat,kezeket nem kímélve le tudtunk ülni(de csak azért,mert volt egy víztócsa,és abba nem ült le senki,minket kivéve)a 4-5-ig sorban,így 4-5 méterre voltunk Roberttől, kicsit jobbra.A koncert ugyanúgy indult(Liszt),melyet köszönés nélküli kezdés követett(állat).Aztán az ezután következő dolgokat nehezen tudom leírni,nehéz elmondani,milyen is volt.Az mindenképpen igaz a koncertre is,mint Rómára:gyönyörű,csodálatos,álomszép.
Írhatnék még le jelzőket,de ezek nem tudják visszaadni azt az élményt,amit egy igazán hangulatos The Cure koncert jelent,és amiben szerencsére részünk lehetett.
Robert végig vigyorgott,grimaszolt,a szélén ülőknek pózolt,(nekik többször is,mintegy kárpótlás a rossz helyért)élvezte az egészet,nagyon jó kedve volt,és csodálatos hangja...
Simon...,hát őt nem ilyennek láttam Bécsben.
Itt vigyorgott,megállt a színpad szélén,hanyagul fogta a gitárját,és mosolygott a tömeg felé.
Trikóban volt,pántja a vállára csúszva,haját a koncert felétől kibontotta!
Mint mondtam,elöl álltunk,a tömeg kellős közepén.
Nem tudom,voltatok-e már olyan koncerten,ahol a tömeg ide-oda hullámzott.Itt olyan volt,megállás nélkül hol előre,hol hátra,balra,jobbra.Tipostak,löktek,könyököltek a hátadba,fejedbe,nyakadba,oldaladba,épp ahova sikerült.Rengeteg embert vittek ki,pontosabban a tömeg adogatta kézről-kézre,a korlátnál meg a rendezők kapták ki őket.Volt egy srác,aki elájult,összeesett.Körbeállták,nézték,rájöttek,
hogy baj van,felkapták és útjára indították kifelé.Már majdnem kinnt volt,amikor magához tért,rájött,mi vár rá és vissza akart térni.De nem volt szerencséje,a rendező már elkapta,nem menekülhetett.Egyszer én is elestem,de abban a pillanatban 4-5 ember nyúlt utánam és segített fel.Ami szomorú,de sajnos megtörtént,az az,hogy el kellett hagynom a küzdőteret,másfél óra után.
Rettentő szomjas voltam,kiszáradtam,nem kaptam levegőt,úgy éreztem,ha nem jutok ki,baj lehet.
(Azért el lehet képzelni,hogy mi lehetett ott,ha elmegyek Rómáig,és arra az elhatározásra jutok,hogy ki kell mennem.Gondolhatjátok,hogy tápos vagyok,lehet,hogy igazatok van...)
Nagy nehezen kijutottunk,felmentünk inni,majd rövid kényszerpihenő után a második ráadástól újra a 4-5-ik sorban ugráltunk.
3 ráadás volt,10:15 Saturday night után jött az utolsó:Killing an arab.
Mégegyszer,fantasztikus volt,megpróbáltam írni róla,de ez nem biztos,hogy jól sikerült,ellentétben a kocerttel,ami fergetegesen!!!
Talán ennyi,Zsetitől is hallhattok a koncertről,talán Ő jobban vissza tudja adni,mint én.
Sziasztok

escargot