Ha már biztos a jó helyezés és nem tűnnek nagyon fontosnak az utolsó mérkőzések az alapszakaszban, nos, akkor sem szabad megállni. Mindenkit meg kell verni. Részint, hogy egyetlen ellenfél se érezze meg, hogy van keresni valója ellenünk, részint azért, mert, ha lazítunk nem biztos, hogy újra fel tudunk pörögni. Az utolsó fordulók bármelyik ellenfele jöhet már szembe a negyeddöntőben is. Persze, lehet, ez csak okoskodás, de bizony fordult elő már ilyen nálunk nagyobb csapatokkal is.                                                                                                                                                                                                                            Tehát mindent bele. Az, hogy fáradtak leszünk, nem gondolnám, heti egy meccs nem lehet túl megterhelő.  A Falcot nemigen tudjuk addig megelőzni, viszont ki lehetne addig dolgozni valamit ellenük.  A lehetséges döntőig végig ébernek kell lenni, mert csak nekünk van veszteni valónk.  3-4 alapszakaszbeli vereség után ne érjen bennünket meglepetés.                                                                                                                    2004-ben 24-2 -vel nyertük az alapszakaszt, aztán a döntőbe se jutottunk. Bár azt Mr. Papp sporinak köszönhetjük.