Igen. Eldönti, hogy mellette marad és ápolja. Persze minél jobban szűkítjük a körülményeket, annál több kényszer lesz ebben a döntésben, de valahol mindig ott van, hogy éppenséggel fittyet is lehetne hányni a lelkiismeretre vagy a szülő igényeire. Az, hogy pl. van-e testvér vagy más rokon, aki ápolná helyette a szülőt vagy van-e pénze otthoni ápoló megfizetésére vagy van-e elérhető idősek otthona, ahol megfelelő ellátást kaphatna, az mind nehezítheti vagy megkönnyítheti a döntést. De ettől még döntés szerintem.

Mint a szemüveg: el lehet dönteni, hogy felveszem és látok, de dönthetek úgy is, hogy nem hordom és nem látok az orromig se. Szabadon döntöm el, hogy hordom? Nem. Még a dioptria erőssége is befolyásolja vagy az adott tevékenység. Minél magasabb, annál valószínűbb, hogy szemüvegviseléssel könnyebbé teszem az életem. Vagy felveszem az utcára meg munkába, de ha a kanapén heverve tableten nézek egy sorozatot, akkor közelebb is rakhatom az arcomhoz a tabletet és nem kell a szemüveg. De mégis valamikor eldöntöm, hogy viselni fogom a szemüveget vagy hogy kontaktlencsét hordok-e és hogy mikor melyik szituációban melyiket hordom vagy nem hordom.