Az ÍR(ó)  és a RÓ  szó nyilvánvalóan kapcsolódik egymáshoz mind jelentés tekintetében, és mind hangalak tekintetében is.   Mind a kettő szó még az író emberi tevékenység azon szakaszában született meg, mikor még nem papírra írt a civil, hanem bevésett és bekarcolt  szövegeket hozott létre. 

"Eredeti értelménél fogva hangutánzó, s karczolást, perczegést , karczolva perczegve metszést jelent ..."

Tehát két dolog lehet:  vagy az ÍRÓ  szó hagyta el a kezdőhangot,  vagy a  már létező  RÓ  szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön, mivel a RÓ már tartalmazza ezt.   A két szó gyöke azonos, a két szó jelentése is a papírra írás előtt  egy voltaképpen.   Akkor meg nem lehet két külön gyöke.  A gyök az ER (ERŐ)  lehet,  mivel az ÍR  szó nem csak az írással kapcsolatos hanem van GYÓGY-ÍR  szavunk is, ami teljesen egyértelműen bizonyítható,és kimutathatóan  GYÓGYERŐ  volt megnevezve még nem is oly régen.  Tehát az ÍR az ER(Ő), legalább is itt bizonyosan ez.

Ahogyan a bekarcolt és bevésett jelekben is ez lehet a lényege az őseredő hangutánzó megjelenítésen felül.  Bár azt nem tudom melyik szó a korábbi, az ÍR(ó) vagy a RÓ,  azaz itt a szó eleji toldás sem biztos hogy áll,  de hogy összetartozó szavak, az nálam nem kérdéses. 

De a többi példámnak ehhez semmi köze, azokban nincsen Ó  toldás, azokban a szó eleji toldás látszik, CZ-F is kismillió példával mutat be ilyet.  Az ILLEG szóból lett a BILLEG , az ILL gyök vett fel többféle kezdőhangot is, ha B akkor BILL-EG, de van ILLAN  --PILLAN(t)  is, meg ILLAN--CSILLAN,  ILLAN--VILLAN,  ezeknek az ILL a gyöke mindnek az illanás gyökszava adja fő értelmét, a többi pontosítja ezt..  Ugyanezen logika az EL  szónál is.  A FEL  kijelöli az EL  helyét, szűkíti az értelmet. Tehát van FEL gyökünk, de az őse az EL, ebből származik EL.  EL de hova?...  EL--és BEL, innentől az EL  már BEL (ülre) mutat,  kijelöli az EL helyét valamennyire...