Sziasztok!

A probléma az, hogy Krisztus/a felkent nem halhat meg, mert már halott! Akit Krisztusnak/felkentnek nevezünk, az már halott.

Pál valóban profitálhatott egyfajta lelkiállapot-változásból, amelyről úgy ír, hogy megkapta a Fiú kinyilatkoztatását (Gal 1,16),
Itt konkrétan a Fiúról van szó, közvetlenül a Fiúról, akinek a nevét senki sem tudja, és akit csak valakiként említenek, mégpedig Isten Fiaként. Nem az ő Krisztusa, tehát nem Isten Krisztusa, nem Jézus, nem Jézus Krisztus, hanem a Fiú. Így ismerkedünk meg vele. Ő a Fiú.
Isten maga adja a Fiút a halálba. De miért van erre szükség? Miért kell Istennek halálra adnia a Fiát, miért nem bízta ezt Isten az emberekre? Mert a Fiú ebben az elbeszélésben nem valóságos (hús-vér) személy, hanem az emberekhez hasonló állapotú/formájú szellemi entitás (Róma 8:3; Fil2:6-8). Hogyan fogadhatja el valaki a fiú vérét, ha nincs neki?

A fiúság a páli evangélium szíve. Pál ezt szeretné közvetíteni közönségének. De ide, ehhez a „hithez” nem lehet eljutni, csak „hittel”. Pál evangéliumában „Isten megigazulása (fiúvá tétele) hitből hitbe nyilvánul meg”. Nem csak „hitből”, hanem „hitből hitbe”. Nem, egyik nem létezik a másik nélkül. A "hithez" (fiúsághoz) csak és kizárólag a "hiten" keresztül juthatsz el. Krisztus/Felkent hitből. Amíg nincs hit Krisztusban/Felkentben, nem lehet hit a Fiúságban sem.