Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé:

 

1. Klasszikus esetben egy magára hagyott tömegpont a saját dinamikáját követi.

Az előéletét egyetlen kezdeti feltétellel helyettesíthetjük, amint a külső hatások megszűnnek. Azonnal.

Abban a pillanatban az előélet átváltozik kezdeti feltétellé.

 

2. A kvantum rendszer időfejlődése is teljesen determinisztikus.

Egészen a hullámfüggvény összeomlásáig.

 

3. Tömegpont-rendszer esetén van egy karakterisztikus idő, amely után az előélete kezdeti feltétellé válik.

Tehát egy bizonyos ideig még az előélete - elvileg - visszakövethető.

 

Vegyünk például egy hullám közeget.

Ezen haladjon keresztül n=5 periódusnyi hullám, aztán a külső gerjesztést megszüntetjük.

Legyen a periódusidő T, a hullámterjedés sebessége v, a közeg hossza pedig L.

Ekkor (ha jól számolok) t=nT+L/v ideig van hatása a külső gerjesztésnek.

(Persze ha nincs reflexió.)

 

Tegyük fel, hogy a hullámközeg minden pontjának az állapotát ismerhetjük. Ekkor könnyebb dolgunk van.

Viszont ha csak egy (vagy néhány) pontban mérhetünk, az már macerásabb. Visszakövetkeztetni a gerjesztésre.

 

Például az elektroncső nem alkalmas nagyfrekvenciás erősítésre, mert ha az elektron repülési ideje alatt megváltozik a rács feszültség, az konvolúciót okoz - lineáris erősítés helyett.

 

Reflexió esetén figyelembe kell venni a közeg végpontjain lévő veszteséget is.

Kis veszteség esetén a rendszer karakterisztikus idejét inkább a csillapítás határozza meg.