"Lehet hőzöngeni hogy a CULUS azok odaát micsodák ma, csak hát mind valami KÖRÖS dolog lesz,  ez az alapértelme.  És magyarul.))

Igen, ez a véletlen műve.))"

Értem én, hogy szeretnél minden idegen szóban magyar eredetit látni, de ez nem kívánságműsor. Éppen akkora esélye van annak is, hogy a latin K_R, KR gyökcsalád a sajátjuk, mint ahogyan a K_R a mienk egymástól függetlenül. És ugye, a KR nem a mienk, hanem nagy valószínűséggel az övék...

 

"De CIRKULÁL is KÖR(ös)KÖRÜL, ezt jelenti."

Ők meg azt mondják: a KÖRÖSKörül azt jelenti, CIRKULÁL...

 

"Írd meg már ezt a TALAJ  dolgot  hogy pontosan hogy nevezte el az ősember ! A folyamatát is."

Viszonylag egyszerű:

Adott egy még beszélni nem tudó emberféle, melynek agytérfogata nagyobb volt a majmokénál, és emberszerű tulajdonságokat kezdett mutatni a kétlábonjárástól az eszközhasználat kezdetéig. Miután már a főemlősök is kommunikáltak egymással különböző technikák - többek közt hangok - segítségével, joggal tételezhető föl, hogy a nagyobb agytérfogat és a hangképző szervek morfológiai változása az emberszabású közös ősnél differenciáltabb hangképzést tett lehetővé. Ez az időszak 2-6 millió évvel ezelőttre tehető.

 

A használati eszközök alkalmazása, a közös munka, majd a tűz ismerete már kifejezetten "igényelte" az egyásközti gondolatcserét. Ehhez pedig a hangok tűntek a legmegfelelőbb eszköznek. Eleinte csupán saját érzelmi állapotukat, akaratukat tudatták a többiekkel, veszélyre hívták föl egymás figyelmét, idővel egyes természeti jelenségek, állatok hangját utánozva tudatták társaikkal mire is gondolnak. Ez az időszak akár több-millió évig tarthatott, de a végefelé kialakulhattak az egy-két hangú ősgyökök, amelyek valamilyen jelentést hordoztak, amik által azonosítani tudták a dolgokat 

Ebben az időben sokféle hangot használhattak a különböző embercsoportok fejlettségük, adottságaik függvényében. (Kb. fél- egy millió évvel ezelőtt.)

A földre eső, vagy letett, ledobott tárgyak a kiejtett T  hanghoz hasonló (TA) hangot adnak. Ezt a hangot használhatták a föld (talaj), illetve az ezzel kapcsolatos cselekvések, történések, tárgyak együttes megnevezésére. A különbségtételt valószínűleg testbeszéddel, illetve a hang kiejtésének variálásával oldották meg.

 

Az eszközkészítés, a tűz ismerete, a közös munka, a kommunikáció és egyéb más hatások az agy rohamos növekedését, a hangképző szervek további formálódását eredményezték lehetőséget biztosítva egyszerű három hangból álló hangsorok kiejtésére és megértésére, ami a közlendő pontosítását és a gondolatok szélesebb körének átadását tette lehetővé. Mindezt az egy-két hangból álló, jelentéssel bíró  ősgyökök kombinálásával érték el, ahogyan mi is tesszük az összetett szavak megalkotásakor.   Ez az időszak néhány száz-ezer év lehetett.

A T(A) ősgyökhöz ekkor ragasztották az L hangot amivel az előbbi lágyságát puhaságát kívánták érzékeltetni. (a talaj egy lágyabb, puhább szerkezetű anyag a kőnél.)

Ezzel párhuzamosan több, más dolgot is megneveztek hasonló módon.

Az egy-két - és háromhangú gyökök további kombinálása (a toldalékolások) a tagolt beszéd megjelenésének időszaka.

 

"A TOL meg földön, vízen, levegőben.  Egyaránt lehetséges. TÚL-megy minden határon hogy csak a földön lehessen.)) Ne csak a talajon keressük, kicsit lépjünk TÚL  ezen. "

Az ősembert mindenek előtt saját közvetlen környezete érdekelte, s ez a talaj volt. Vajmi kevéssé érdekelhette, hogy hol és mit lehet még a talajon kívül tolni, mikor a legfőbb gondja az volt mikor egy nehezebb tárgyat arrébb akart mozdítani s ehhez segítséget kért ...

Nem kell mindjárt a legbonyolultabb, legszélsőségesebb élethelyzetekre gondolni, mikor még csak a legegyszerűbbek megoldása is kihívás volt számára.