Önálló szóként nem találtam eddig régről HAV  vagy HOV  formát.  Azaz igen, de az a HAVonta szó rövidítéseként.  Illetve a HŰVÖS-re is csak olyan HŰV-öt találtam ami a HÜVELYK  hosszmérték rövidítése volt.

Viszont HOVOZIK  volt a havazik.  És hózik is volt, ez még Halász Judit gyerekdalánál is "hull a hó és hózik" forma is volt.))     Ez a V a kimondhatóságot segítő Vendéghang lehet így,  a toldalékolásnál  HŰ-ŐS  kéne hogy kimondjuk, ami így nem olyan ízletes a beszélőnek.  Nem csak a mássalhangzók torlódását nem komálja a magyar nyelv, a magánhangzókét sem díjazza oly nagyon.  Hát erre tudok gondolni, hogy ez ezért lehet. 

Az ÓV  szó így elsőre húzósabb.   De az Ó már önálló szó is az időben távolira, régire. Ó-város mondjuk.

Az Ó-vás meg óvandó dolog távoltartása a rá veszélyesektől, tolvajoktól vagy mondjuk jön a fekete malac és ilyenek.))  Óvni mindig valamitől szokás, persze ma a köznapi beszédben csak annyit tesz néha hogy valamire vigyáz az ember hogy épségben maradjon.

Ez még így nem biztos,  egyelőre ötlet szintjén így elsőre ez. CZ-F  nem az Ó mint melléknévből, de ő is Ó-ból származtatja, de ő meg igeként veszi ezt az Ó hangot már eleve...