- "Ha nem a hangalakhoz, akkor mihez lehet még kötött? Erre kíváncsi vagyok..."

- "Ha a kép azonos."

Ez ugyan az... Ti. a hangok - a mássalhangzók - valamilyen kép (tárgy, esemény) hangját utánozzák, ami által a képet, mint gondolatot közvetíteni lehet. És miután mi hangokkal és nem képekkel kommunikálunk, így a hangok hordozzák a képet. Így természetes, hogy a kép is "megjelenik" (a képzeletünkben) a hang(ok) kimondásakor, vagy azok hallatán. Valójában ez a célja a beszédnek...

 

"G_R vagy K_R az alapképlet szempontjából mindegy."

Nem mindegy, mert akkor nem kellett volna kétféle hangot használni.

 

"A magánhangzó vagy a rokon mássalhangzó árnyalja a jelentést."

Így is fogalmazhatnánk, de ez elfedi a lényeget, azt, amiért a G helyére K hang került, vagy fordítva. Ennek ugyanis a hangok jelentésbeli különbözősége az oka.

Egy összetett szóval próbálom szemléltetni. Képzed el, hogy egy-egy hang valamikor egy-egy szónak felelt meg. 

Mondjuk a G hang legyen beton jelentésű, a K hang akác, az Ö legyen a talp és az R pedig a fa.

Rakjunk ki belőlük egy szót:          beton(G) talp(Ő) fa(R) = beton-talp-fa azaz GÖR

Most cseréljük ki a G hangot K-ra   akác(K)  talp(Ő) fa(R) = akác - talp-fa azaz KÖR

A jelentésük ugyan megváltozott, de a két tárgy (kép) között jelentős a hasonlóság (rokonság)

Namost, ha megkérlek, hozz ide egy betontalpfát a kupacból. Nnyilván nem akáctalpfát fogsz hozni... Miért? Mert tudod, hogy az egyik szó az egyik, a másik szó a másik tárgyra vonatkozik, és sem a tárgyak, sem azok nevei nem cserélhetők fel. Tehát két, egymástól eltérő fogalommal állunk szemben.

Ugyanakkor igaz, hogy van képi hasonlóság a két tárgy között. De hiszen ez szükségszerű, mert a második és harmadik szó nem változott, mindkettő talpfa maradt. De nem ugyanolyanok! Itt nem árnyalásról van szó, hanem két különböző fogalomról!

Menjünk tovább: Legyen egy újabb hang, mondjuk Á és a jelentése legyen fej. Cseréljük ki az Ő hangot Á hangra:

Beton (G) fej (Á) fa (R) = beton-fej-fa azaz GÁR  (van ilyen gyök, pl GÁRgyul)

 akác (K)  fej (Á) fa (R) = akác -fej-fa, azaz KÁR

Azt látjuk, hogy a két gyök (GÁR, KÁR azaz betonfejfa, akácfejfa) jelentése most már jóval távolabb esik az előző kettőtől, (GÖR, KÖR azaz betontalpfa, akáctalpfa), mivel már két szót (hangot) cseréltünk ki bennük.

ugyanakkor egymáshoz viszonylag közel állnak kb. olyan közel, mint az előző kettő egymáshoz képest.

Nem nehéz megállapítani, hogy a hangok/szavak által közvetített képek akkor állnak egymással szorosabb rokoni kapcsolatban, ha kevesebb hangot cserélünk ki.

 

"Ez nem zárja ki, hogy a gyökváltozásnak külön szabályai legyenek, ahogy azt Marácz mondja."

Ő nem állított fel külön szabályt, csak "képletbe" foglalta azt, ami fentebb egy példával szemléltettem, történetes azt, hogy miként jönnek létre az elágazások amikor egy hang (nála csak mássalhangzó) cserélődik ki. Sajnos ő (sem) tulajdonít különösebb jelentőséget a magánhangzóknak holott nagy hibát vét ezzel.

Pl. a GÉR (GER) és a GUR gyök között igen jelentős a különbség, pedig a G_R hangváz változatlan: (nem idézem, olvasd el és v.ö. a GURul jelentésével.)

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/g-5ECE4/ger-5F02D/

 

"Miért nem veszed figyelembe, hogy az ősgyök az valójában egyetlen egy mássalhangzó."

Vagy magánhangzó... Én pont ezekre fókuszálok...

De hol ír Marácz az ősgyökök/hangok önálló jelentéséről? Kifejezetten a gyököket tartja a legkisebb jelentést hordozó nyelvi egységeknek.

 

"A magánhangzók szerepe nem egészen tisztázott szerintem sem."

Sajnos a magánhangzók kiejtésbeli sajátosságából fakadóan az eltelt idő miatt csak eléggé korlátozott lehetőségeink vannak azok jelentését feltárni, de nem lehetetlen...

Ugye, az A-tól az O-n, Ú-n keresztül az Í-ig folyamatosan lehet kiejteni a hangokat, ezért rengeteg átmenet létezhetett, ami sem ez, sem az a mai hang nem volt, hanem a sok közt valami átmenet. Olyasféleképp, mint a színskála. Idővel, mikor lecsökkent ezen sokféle hangok száma, ("kitisztultak" a hangok) a különböző jelentéseik is kezdtek összemosódni, és a köztes (átmeneti) kiejtésűek hol az egyik, hol a másik "tiszta" hanggal azonosultak. Így nem lehet azon csodálkozni, ha egyes hangok másokkal felcserélhetők. Ebből fakadóan a jelentésüket is alábecsülik.

 

"V. Cs. ir arról, hogy a szavaink gyökök egymásutánjából áll."

Egy szóval sem mondtam, hogy V.CS. munkáját szemétre kell vetni! De azt igen, hogy tovább kell gondolni, tovább kell menni azon az úton, amit ő és mások jártak, járnak.

Én azt is mondom, hogy a gyökök jelentéssel bíró (egykor szavakként funkcionáló) hangok egymásutánjából állnak.

 

"Miért firtatnák, amikor mindannyian a gyökök működését vizsgálták?"

Mert akkor magyarázatot találtak volna arra a kérdésre: Miért működnek így a gyökök?

De ez nem baj, mert az a feladat, hogy ezen az úton tovább menjünk. Ez a kutatás iránya.

 

"Te olyan messzire  akarsz tekinteni, ahová nem látunk és csak találgatunk."

Minél többet foglalkozunk vele, annál inkább tisztább lesz a kép. Csak idő és belefektetett munka kérdése.

 

"Nyitott kapukat döngetsz. V. Cs. ezeket nevezi ősgyököknek."

Ez helyes meghatározás, én is szoktam használni ezt a kifejezést.