Ebben úgysem fogunk egyet érteni.  Magyarban nem cserélhetőek.  Értelmetlennek tartom ezt az egészet.

TÁ-V és TÁ-P   ---- közük nincs egymáshoz.   V-ÉR és B-ÉR  ---  ezeknek sincs, de kismillió szópárral kimutatható ez.(nemrég volt is)  A P-B az mi tényleg hallásban akár félre is hallható de itt is olyan különbségek ha BÓK-PÓK, vagy BAB--PAP  dolgot mondunk ki. 

Nem az idegen átírásokra gondolok, a saját nyelvünkre,  a cserék se rokonok csak néha néha beesik egy tényleg hasonló dolog. Cserébe meg 5 mikor környéken semmi.  Az kevés nekem.  Az (V)ILLAN--és a FEL  is más teljesen. 

Nem mindegy hogy szobatiszta lány vagy szop a tiszta lány.  A biztonság kedvéért a legjobb ha mindkettő egyszerre.))    PÁROS--VÁROS     Hiába 1 hang csak a különbözet, 2 teljesen eltérő szó 2 teljesen eltérő gyökkel. 

Ahol tényleg valósan kimutatható és relatív gyakori kapcsolattal találkozok, azok  az S----SZ-----Z------ZS  , na ott  ezek sokkal gyakoribbak lesznek.  Itt sem mindig jó persze, mert nem véletlen különbözőek a hangok, de néha legalább látszik egyfajta valós átjárás  (nem mögé erőltetve, hanem tényleg) ami működik időnként.  Pl.:  SÁR--SZAR (bélsár)     ZSÁK(nyi) --SOK (SÁK volt a ZSÁK egykor)  SOK--SZOK(ás)   SOROZ---SZOROZ      ZIZEG--ZSIZSEG       ZÁPOR--SZAPORA    SŰR(ű)--SZŰR    SARLÓ--SZÁROLÓ   SÖR-te--SZŐR      De itt sem érdemes túlzásokba esni mert  akkor az ÉSZ  ÉS  összekevernénk meg a SÍRT a ZSÍRRAL,  továbbá az ŐS  sem ŐZ, meg az ESZik is ESIK lenne akkor,  viszont itt már nem rokonok ezek...