Nyelvünk nem ilyen merev és vaskalapos módon működik.   Kreatív és többféleképp hoz létre szavakat. Bizonyos keretek közt szabadon szárnyal.  Ne csak egyféle sablonban gondolkodjunk !  

 

A magyar szó végén és elején is toldalékolhat.  Erre nincsen ökölszabály, egyszerűen úgy építi ezeket a gyök puzzle elemeket, ahogy kedve tartja.   És kimutathatóan és egyértelműen nem csak hosszabbodnak a szavaink, hanem egyúttal rövidülnek és tömörödnek is.  Erre sincsen ökölszabály bizonyos alapkeretek betartása mellett.  Elég csak az újkori változásainkat megfigyelni,  simán egy VISZONTLÁTÁSRA  szóból  VISZ-LÁT  lesz, egyszerűen szólevágással tömörítünk, ha úgy adódik.  

 

Vagy alig pár évtized elég volt hogy a TELEVÍZIÓ   TÉVÉ, vagyis TV  legyen,mert itt már a kezdőhangok vannak megnevezve.  Pedig ez a szó  9 hangosan született, írásban már van hogy 2 hang mindössze !  A TV formából az előzmények ismerete nélkül rá se jönnénk hogy a TELE ürességet tartalommal TÖL-tő teljesség értelmét kifejező szavával állunk az első szó kapcsán szemben, mert ezt még a TÉVÉ  szóból se tudnánk meg feltétlen. 

 

LÓ  szó is erősen gyanítható hogy szótömörödés eredménye, több nyelv végén -ALLO vagy ehhez hasonló van.  Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó a görög ÁLOGO  szó.  A lónak több fontos tulajdonsága is van, de az mindenképpen jellegzetessége hogy a feje hosszú és LÓ(g).  Sőt, talán a LÓG igénk is a LÓ által van megnevezve, mint oly sok más szavunk is.  És talán ennél is lényegesebb, hogy a felnőtt LÓ  majdnem mindig ÁLLÓ,  még aludni is gyakran ÁLLÓ  pozícióban szoktak,  ami  simán megadhatta az ősi nevét.  Még messze az írott emlékeink előtt mondjuk.   Mert az IST-ÁLLÓ  szóban is ott van az ÁLLÓ, és a több állatok számára épített létesítmény közül ez főleg lovaknak épült. 

 

Nincs FE  gyökelem, hanem FEL  gyökelem van.  Az EL  szó az alapja több helyhatározónknak  :  toldva ELÉ vagy ELŐ-re.  EL(é)  elé M hang toldással MELLÉ.   EL  szó első hanggal A-ként AL-ulra mutat. 

 

EL  szó fordítva LE.   EL  szó  elején toldalékolva FEL.  Ez így született meg.  EL  szó elején toldalékolva b-vel  BEL.   Látszik hogy mindet az EL  tartja össze, ez a legtágabb fogalom, a többi már kijelöli az EL irányát. 

De azt helyraggal elég szarul lehet mondani hogy FELN vagy BELN, így ilyenkor inkább összeolvasszuk az L hangot az N-el, és lesz belőle kettőzött NN .   Ez meg is magyarázná miért duplázzuk a mássalhangzót. 

 

Ráadásul tényleg több szót még az írott nyelvünkben megtaláltam  BEL és FEL  kezdéssel, ami ma már csak BE és FE  kezdetű.  Ergo ezek már rövidebb formációk. BENNEM szó kimutathatóan volt BELNEM is. Vagy X dolog FEJE tényleg FELJE volt.  Nincs sértve semmiféle gyökszabály,  kimondhatósági okokból van hol rövidül és nincs mindenhol a FE után L hang.   De attól még FEL  gyökű szó marad a FE is , csak próbáljuk már kimondani az L meghagyásával ezen szavakat:   FEKSZIK helyett FELKSZIK.  Vagy FEST  helyett FELST.   FEN helyett FELN.   Bár FELNI épp van.))    FESZTÁV helyett FELSZTÁV lenne.  Magyar nyelv nem szereti az ilyen nyelvbotlós torlódásokat,  ha kell simán kihagy hangot a szóból, erre rengeteg példát lehet hozni más szavak kapcsán is a nyelvünkben.

 

Egy FŰ  szót nem tudhatjuk biztosra hogy a FEL  szóhoz van é köze.  Oké, tudom felfelé nő.  Ahogyan minden ami növekszik, jobbára felfelé teszi ezt meg.))    Szerintem ennek van még egy igen erős alternatívája, ami lehet még ennél is jobb:  a hangja, ahogy fújja a szél, vagy főleg ha közlekedünk benne, lépünk és :

FF-FF--FF--FF--FF--FF    Éppen pont ezt fogjuk hallani, vagyis ilyeneket...