"BEL, BENN, BELÜL, és VÁLIK"

Minden gyök öt alkotó hangban a jelenséget kell keresni, azt a jelenséget, amelyre jellemző az utánzott hang.

A B hang a buggyanó dolgokra vonatkozik, ezt jól látod. Természetesen a jelenség kíséretében lehet valamilyen alak is, jelen esetben a buborék, amit szintén ezzel a hanggal jelölhettek egykor (amikor még nem voltak megkülönböztető gyökök, szavak) Mi sem természetesebb, hogy később képzettársítással a (buborékban)  bennlévőséget is ezzel a hanggal képeztük.

Mivel a buborékban van valami, amitől felfújódik...

"*bállik > pállik – mállik - válik"

Ezek a gyökök mind más jelenség hangját őrzik, illetve más hanggal utánoztak hasonló jelenséget. A BUggyanás hangja lehetne a PUggyanás is, mert nagyon hasonló. Ki hogyan hallja...  Lásd. PUkkan.

A mállik, válik úgyszintén... De árnyalatnyi különbség mégis felfedezhető, hiszen ez utóbbiak már nem a "buborékról" szólnak. A V hang különösen nem, mert az inkább a VÁGás hangja, miáltal kettéVÁLLik valami. Gondolj az ősemberre, mikor pattintott kőszerszámával vágott valamit, (pl bőrt fejtett le a zsákmányról) annak hangja Vvvv-Vvvv-Vvvv lehetett, mert ma is ehhez hasonlít.

Talán innen származtatható a létezés, válás jelentése is, hisz ettől kezdve létezett számára a lefejtett bőr, amit valamire használhatott. Ez azt is megmagyarázza, hogy a VÁG gyökszóban miért nem a létezés, hanem a kettédarabolás jelentés húzódik.