Még némi kiegészítés.   Tehát ha nálunk hangváltozás van akkor:

 

1:  beszédünk javítjuk, hasonulás történik, vagy egy  nyelvtörős nyelvbotlós nehéz kimondhatóságot oldunk meg.  Ekkor akár még hangot is elhagyhatunk.  Vagy vendéghang felvételére is tudunk példákat ugye.  De tömörítéskor simán kivágunk a szóból elemet.

 

2:  A saját szavunk idegenben módosulva visszakerül hozzánk, és ha ez nem okoz problémát a nyelvünkben, illeszkedik bele, akkor használjuk úgy is.

 

3:  Azért módosul egy hangalak, mert abból közvetlen új szó születik meg általa.  Ez már nem igazi hangváltás, mert ilyen esetben egy új szót nevezünk meg egy régebbiből, és valami módosul a jelentésben is ilyenkor.   Tehát A-val nem lesz pont egyenlő a B, így akár joga és oka van egy kis módosításnak.

 

4: Ez az amit a magyar nem csinál, de az idegen megteszi az ősmag(yar)  nyelvvel :   feltehetőleg van olyan is hogy szándékosan  változtatja el az eredeti hangalakot.  Célja bármi lehet, akár kivagyiság is, hogy  "nehogy mán úgy beszéljünk mint azok",  vagy csak egyszerűen másképp akarnak beszélni mint a többiek. De a félrehallás fogalma is szerepet játszhat ebben, a B hangot P-nek hallják, az   M hangot N-nek hallják és hasonlók.

 

Ott van még az idő, és elszigeteltség esete,  ha  X  gyerek  maga körül a tájszólást hallja csak, és nincsen alternatíva, ő is úgy fog beszélni, ahogy a többiek.  Ha találkozik a megszokott beszéddel is ezzel egyidejűleg, akkor idővel a "rendes"  beszédet használja.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még 2 szóról ami feljött:

 

BÁNYA:  szinte biztos vagyok abban, hogy itt a BENN  az alapfogalom, bányászni BENtről lehet.  BE szó az alap, majd a BENN.

 

VALL:  ennek nincs köze a VÁL  gyökünkhöz.  A létigéhez VAN   köze.  VAN-al  szavunk is volt, talán ez lett összehúzva.  Aki VALL bármit, az úgy tartja hogy ez márpedig így VAN.  De aki beVALL  valamit, az is előjön valamivel ami így VAN.  Ez VALA  maga a kapcsolat a létigével...