Az durva, hogy így kilöttyent az agyad!

Egyébként elhiszem, mert ilyesmi velem is előfordult, csak nem én estem, hanem a legjobb barátom zuhant be a hétvégi házukban a pincébe. Arra emlékszem, hogy láttam, amint derékkal rázuhan a betonpadlóba vágott pincelejárat élére (amúgy is sokkoló látvány volt, de ő nyitott hátgerinccel született). Még hallottam a robajt, ahogy lent földet ér és ott nekem szinte megállt az idő...

Nem az "életem filmje" pergett le, hanem egyszerűen megjelent a terület képe madártávlatból és valami jéghideg automatizmussal a teendők listáját kezdtem végigvenni: merre találok telefonfülkét, hogy mentőt hívjak, hány kilométer - mennyi idő, amíg gyalog odaérek, mit mondok majd szóról-szóra a telefonba, hova kell állnom, hogy a mentő meg is találjon, mennyi idő, amíg kiér, satöbbi.

És ezt a műveletet háromszor vettem végig, mire meghallottam a motoszkálást lentről, hogy még él.

Nna, akkor vettem először levegőt...