folytatás

 

Igen ám, de a relativitáselmélet arról beszél, hogy a tér (vagy a téridő) elgörbül. De hogyan görbülhet el egy fogalom? Nos erre az egyszerű kérdésre még nem született értelmes válasz.

Mert azt mondja a relativitáselmélet: a téridő eredetileg sík, de az anyagi testek elgörbítik.

Felmerül néhány kérdés:

- Ha a testek csak elgörbítik a téridőt, akkor mi hozza létre?

- A testek anyagi létezők. De hogyan tud hatni az anyagi test egy fogalomra?

 

Ezekre a kérdésekre értelmes válaszokat sem a relativitáselméletben, sem másütt, nem találunk. 

 

 

1952-ben, halála előtt 3 évvel, Einstein leírta, hogy a téridő fizikailag nem létezik, csak mint a mező struktúrája értelmezhető. Ezzel gyakorlatilag megadta a választ a tértidő kérdésére, nevezetesen azt, hogy téridő nem görbülhet el, a görbület csak a létező gravitációs mezőben értelmezhető. Így azonban a téridő fogalma feleslegessé válik. 

 

Tehát a Riemann féle görbületi tenzor, valójában a gravitációs mező inhomogenitását írja le. Igen ám, de a gravitációs mező csak 3 dimenziós, ezért a számításokat nem 4, hanem 3D-s tenzorokkal lehet helyesen elvégezni. Persze erre is rájöttek, és a valódi számítások már 3D-ben történtek.