"Ha egyet értesz az ősnyelv valahai létezésével, akkor megvan a magyarázat."
Az ősnyelv szükségszerűen kellett, hogy létrejöjjön, ha az őseink a természet hangjait utánozták, s ezekkel az utánzott hangokkal "nevezték" meg a látottakat. Ez a fajta "megnevezés" többé-kevésbé mindenütt hasonló volt, hiszen a zümmögést, csobogást, nem nagyon lehet más hangokkal utánozni. Később, mikor már gyököket alkottak a hangokból, nyilván a hangok jelentése alapján rakták azokat össze, mint ahogy ma is tesszük az összetett szavakkal.
"Az ősnyelv előtti állapotról meg mit sem tudunk. Nem ismert, hogy milyen népcsoportok milyen gyököket használtak."
Az ősnyelv előtt nem voltak gyökök, csak hangok. Ezeket a hangok pedig területtől függetlenül mindenütt hasonló dolgokat jelentettek anélkül, hogy egymással összebeszéltek volna.
Azért alakakulhatott ki a hangok hozzávetőleg egységes jelentése, mert a természet hangjai mindenütt ugyan azok, s így mindenütt hasonlóan kellett utánozni.
A sziszegést (a kígyót) nem lehet semmilyen más hanggal kifejezni, mert a kígyó nem ugat, nem nyerít, nem brummog, nem is csobog, kopog, topog, zümmög...
Más lapra tartozik, hogy a mi KÍGYÓ szavunkban nincs SZ hang, de sok más nyelvben viszont megtalálható:
Angol: snek, izlandi: snákur, francia: serpent, katalán: serp, frtíz: slang, afrikaans: slan, bengáli: sap, hindi: saanp, kínai: shé, stb.
Persze, ha nem a sziszegés adta az ötletet a hüllő megnevezéséhez, akkor más "kép", más tulajdonsága alapján adtak nevet a kígyónak...
De ettől teljesen függetlenül a (gyors) levegő hangja az SZ. - Mert nem lehet más! Szél, szellő, szuszog, szipog, sziszeg, szellem, szív, szid, szó, száj, ...
Az is természetes, hogy eleink nem kígyónak, serpentnek, és másnak nevezték ezt az állatot, hanem csak egyetlen hanggal jelölték, azzal a hanggal, ami jellemző volt rá.
"Fantazmagória, Hungária, allegória, Magyaria stb.
Meglehet, hogy az ória, ária stb. egy főnévképző. Az is lehet, hogy itt a "g" hang utáni magánhangzó csak kiejtést segítő hang, a mássalhangzó torlódást elkerülendő."
A Hungaria és a Magyaria tök más tészta. A szavak gyöke eleve Hun-gar és Mag-gar (vagy Mah-gar, Mag-har, ahol a -gar minden esetben nép jelentésű) és ezekhez csak az -ia végződés kapcsolódik, lásd: Szerbia, India, Arábia...
A fantazmagória szóra az alábbi eredeztetést találtam:
"Eredet: A "fantazmagória" szó a görög "phantasma" (φάντασμα → 'álom', 'kép', 'látomás') és az "agora" (ἀγορά → 'gyűlés', 'piactér') szavakból ered, jelentése magyarul 'képek gyűjteménye' vagy 'látomások piactere'."
A kategória szóra pedig:
Eredet [kategória < latin: categoria (osztály, faj) < görög: kata (együtt, össze) + agora (gyűlés)]
És az allergia szóra:
Eredet [allegória < görög: allegoria (helyette mondva) < allagh (csere)]
És van még egy negyedik szó is, a 'filagoria' (nyitott kis kerti ház), aminek az eredetéről vajmi kevés tudható, ez volt a max:
"görög eredetű: phülaktérion, a.m. ‘őrház’ a phülasszó, tkp. phülak-szó (‘őrködik’) igéből."
Gyanítom, hogy ebben is az görög agóra szó szerepel...
A -ra, -re végződéssel azonosítani nemcsak a teljesen más hangsor és annak hossza miatt sem lehet, hanem azért sem, mert a másik három szó végződésébe nehéz belelátni a mi helyhatározónkat. Továbbá mindkét első két forrás a szavak végződését (-gória) a görög 'agóra' szóval azonosítja. Tehát nem toldalékról van szó, hanem összetett szavakról.
