Újfent sziasztok!
Nagyon köszönöm a segítségeteket, nagyon örülnék, ha a Prelude-ről mesélne valaki még bővebben. Mondjuk, CsFeco, esteleg, ha szépen megkérlek? :-)

Nick Grabowsky, köszönöm, de ez a "(osztott szólamoknál lehet egy ember egy szólam) ", na, itt én asszem leállok. :-)

Igazából az a baj, és ebben asszem pont a legjobb helyre jöttem, hogy a segítségeteket kérjem, szóval nem is tudom igazán, akarok-e még kórusban énekelni. Mielőtt felhördülnétek, hogy akkor miért kérdeztem, kifejtem részletesen a dolgot.

Szal... szüleim "vad" kórusosok voltak, a Chorus Oeconomicus fénykorában énekeltek.
Én emiatt sosem szerettem a kórust, kicsiként végigunatkoztam a próbákat...
Aztán középiskolában megalakult az énekkar, ahol én is alapító tag lettem. Imádtam az egészet. Szép lassan egyre sikeresebbek lettünk, nagyon jó hangú emberek jártak oda, minden frankó volt. Majd egy idő után valahogy szétesett az egész, már próbára sem volt kedvem járni, nem volt jövője valahogy a dolognak, tervek, beéneklések (!!!) nélkül, ellenben sok kapkodással.
Ki is léptem, jó néhány ember jött el onnan. Már a társaság sem volt a régi, a hangulat, az éneklés öröme elszállt.

És most nem tudom, mi legyen.
Nem tudom, azt a kórust untam meg, ott romlottak el a dolgok (ami tény), vagy az egész énekkarozásból is elegem lett?
Nem tudom eldönteni. Eddig még késztetést sem éreztem arra, hogy belépjek egy másik kórusba.
Mostanság érzem az éneklés hiányát, egy új társaság, program, zavar, hogy nem tudok úgy bánni a hangommal, mint régen (akkor sem voltam egy nagy szám, de ez még magamhoz képest is visszaesés), és persze az a "hátborzongás" is hiányzik, amikor a darab összeáll, és szól, és az a pillanat, amikor egy szereplésen a darab után egy másodpercnyi csönd, aztán taps :-)

Mit gondoltok?

BLUE

Ui.: És ezer bocs a hosszért.