"Nem, az ember képes a külvilágtól függetlenül is gondolkodni."

Hát próbáld ki! Vagy inkább ne.
 

Egészen új értelmet nyer a csendes pihenő fogalma a minneapolisi Orfield laboratórium süketszobájában. Az átlagosan csendesnek gondolt szobák zajszint 30 decibel körüli, a világ egyik legcsendesebb helyiségében azonban ez az érték mindössze -9 dB. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy semmit sem hallunk, csak a saját testünkből érkező hangokat.

A szívverés, a gyomorműködés, a nyelés, sőt a belső fül apró neszeinek szokatlanul felerősödő hangszintje, illetve a totális csend igazából a sötétséggel párosítva nyomasztó, a leghosszabb idő, amit valaki ilyen körülmények között el tudott tölteni a kamrában, 45 perc volt. A laborvezető Steve Orfield elmondása alapján az sem ritka, hogy az átmeneti hallásvesztés a látást is befolyásolhatja. Nem ritka, hogy a szobában töltött idő alatt vagy után az alany hallucinálni kezd. A tapasztalatok alapján a többi érzékszerv működése is felerősödik.
https://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/07/26/tul_csendes_a_-9_decibeles_csendszoba/
 
Ez az agynak a külvilág felé álló öt hídjából csak kettőt vág el (igaz, a két leggazdagabb ingerforrást), aztán mégsem bírta senki szaros háromnegyed óránál tovább. Pedig hát csak gondolkodni kellett volna, ugye...

Szerinted mi lenne belőled egy hét után? Vagy egy hónap után?

Vagy inkább kérdezhetném úgy is, hogy mi maradna belőled (mármint abból a tudatból, amit mi Omar Khajjamként ismerünk)?