"Csakhogy a c változatot kik rendezik és fényképezik?"

 

Amíg nincs arra is AI-s megoldás, addig természetesen a szokásos humán stáb.

De erre is meglesz előbb-utóbb a műszaki megoldás.
Sajna ez az AI-dolog ez ilyen: megfelelő adathalmazzal tényleg szó szerint bármire betanítható. Az egyetlen korlátja az ára lehet (ma még), később viszont már csak a jogdíj.

 

Simán le lehet generáltatni egy filmet mondjuk Tarantino stílusában (csak meg kell hozzá nézetni az AI-jal az összes T-filmet), oszt' ha meglesz hozzá Tarantino örököseinek "áldása" (vagy az örökösök pont nem lesznek meg), akkor biza mehet is a film.

 

Persze eddig csak az információs sárdagasztásról beszéltünk, azaz az eddig felhalmozott, azonos típusú információk minden elképzelhető variációjának legenerálásáról. Vagyis tkp. az információ totális kiaknázásában rejlő lehetőségről. De ez csak a kezdet!

 

Merugye... ezt a "sártengert" előállítani elő tudja az AI már ma is... de kérdezhetnénk, hogy mi van az emberi kreativitással?

 

Nos, szerény véleményem szerint az "emberi kreativitás" csak egy olyan túlhájpolt lufi, amibe az Emberiség úgy kapaszkodik, mint egy a szalmaszálba, amely őt most és mindörökké különbnek kiálthatja ki, mint a gépeket.

 

A kreativitás nem más, mint hogy a fentebb említett szövegből ("az eddig felhalmozott, azonos típusú információk minden elképzelhető variációjának legenerálásáról") egyszerűen többé.kevésbé, de kivesszük az "azonos típust": ugyanis ezt mennél jobban megtesszük, annál inkább lesz "ötletes", "újító" vagy "forradalmi" a talált megoldás. Vagyis annál inkább lesz kreatív az elme.
Igen, a gépi elme is!

Tegyük fel ugyanis, hogy az a probléma, hogy egy embert szimuláló AI-nak fáj a segge. (Nem tudja, hogy mitől, vagy miért, vagy hogyan... ezt adjuk meg neki problémának és kész!)
Egy mai AI erre úgy reagál(na), hogy átnyálazza az összes általa elérhető információt arról, hogy mi a segg, mitől fáj(hat) és mit kell tegyen ennek elmulasztására.
Oszt' ha véletlenül pont megvan az adatbázisban az ok és a megoldás (tehát az információ létezik, csak ki kellett adatbányászni azt), akkor az AI sikerrel jár.
Ez az a bizonyos "zéró kreativitású" AI, amiről beszéltem. Az egyszerű adatbányász.
Nincs is vele baj, amíg valami újjal nem találkozik.
 
A "kreatív AI" ezzel szemben képes arra, hogy szorosan nem a témához tartozó megoldásokat is kipróbáljon és ha valamelyik működik, akkor azt a megszerzett információtömegbe integrálja.

Ad absurdum olyannal is meg fog próbálkozni, hogy egy elefántot dugjon a seggébe, mert hátha attól múlik el a seggfájása. Vagy leugrik a Mount EVerestről. (Persze mivel ezek a kísérletek virtuálisak, így a kockázat elég csekély.)
Ezek extrém példák - és persze direkte extrém rosszak is -, de ezeket csak azért hoztam, hogy rávilágítsak arra, hogy az AI még ezen a területen is sokkal tovább képes elmenni, mint egy ember. Az AI-nak ugyanis semmilyen ötlet sem túl vad!
Természetesen a seggfájás megoldását a Mount Everestről való leugrásnál - mint mellékesen egyébként működő ötletnél (hiszen a delikvens halálával a seggfájása is megszűnik) - közelebb is meg fogja találni. Vagy valamilye eddig ismeretlen seggbetegségnél, vagy annál a résznél, hogy kényelmetlen a széke.

A lényeg, hogy megfelelően tágra engedve a kereteket a kreativitás (mint a "nem szigorúan a témához tartozó információk megoldásba való bevonása") el fogja érni azt a pontot, ahol az AI meg fogja találni a megoldást - ha egyáltalán létezik megoldás.

Visszakanyarodva a filmekhez...
Ahogyan ma már egy képfeldolgozó AI képes mondjuk Dali stílusában legenerálni egy képet, úgy bizony várható, hogy idővel egy Quentin Tarantino, vagy egy Scorsese sem marad AI-epigon nélkül (és az még mindig nem kreativizmus, csak szolgai másolás!)