WIGNER JENŐ PÁL (1902-1995)

1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat az „atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.”

1902-ben született Budapesten, családja 1919-ben tért át az evangélikus hitre. A híres, több Nobel-díjas tudóst útjára indító Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult, ahol a matematikát és fizikát a kor legkiválóbb magyar pedagógusai oktatták. Osztálytársa és életre szóló barátja a XX. század egyik legnagyobb matematikusaként jegyzett Neumann János volt. Wigner 1920-ban iratkozott be Budapesten a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, de egy év múlva átjelentkezett a Berlini Műszaki Főiskolára. Itt ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot az ugyancsak magyar származású Szilárd Leóval (fizikus, akit az atombomba atyjaként ismernek, ő ismerte fel a nukleáris láncreakciót).

Diplomaszerzése után visszatért Magyarországra, és apja mellett dolgozott egy budapesti bőrgyárban, de hamarosan a berlini Vilmos Császár Kutatóintézetbe távozott. Itt annak a problémának a vizsgálatát bízták rá, hogy az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban és szimmetriapontjaiban. A kérdéskörrel foglalkozva Wigner értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette el a a csoportelmélet, vagyis a “csoport”-nak nevezett, bizonyos műveleti szabályoknak eleget tevő matematikai struktúrák elméletének megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának, és amelyért 1963-ban Nobel-díjat kapott.

A csoportelmélet lényegében a geometriai szimmetriákon túlmutató, a fizikai történéseket (pl. elemi részecskék közötti átalakulásokat) leíró törvényszerűségek általános alapjait feltáró matematikai módszer. Nem véletlen, hogy az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött. Eredményeit Wigner 1931-ben jelentette meg „Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában” címmel. Tudományos körökben a könyv igen nagy visszhangot váltott ki és szinte bestsellerré vált.

Wigner az atomkorszak egyik úttörője volt. A negyvenes évek elején ő tervezte meg az első, kísérleti atomreaktort. A nagynyomású vízzel szabályozott, úgynevezett nyomottvizes reaktorok tervezésében is meghatározó szerepe volt.