A Föld most arról dönt, hogy megmaradjon-e rajta az értelem, vagy visszazuhanjon sok-sok százezer évvel ezelőtti állapotába, melyből újra kialakulhat egy értelmes lényekkel teli civilizáció, és ez tart mindaddig, amíg az egyik ilyen faj megtalálja a megoldást az önnön fennmaradására.

 

A Fermi paradoxon azonban azt sejteti, hogy minderre nincs esély.

 

Bizonyos nyomok meg arra utalnak, hogy volt már ilyen krízis, talán volt maroknyi túlélő is, akik az emberiségen évezredeken át próbáltak bábáskodni, de ez az újabb - emberi - faj a fejükre nőtt, és ugyanoda tart mint amit ők már egyszer végigéltek.

 

Ez a választás ugyanolyan nehéz, mint egy drogosnak azt a kb. 1 hónapig tartó poklot vállalni, hogy önként leteszi a szert, és végül megszabadul attól az egyre rosszabb közérzetet nyújtó, és egyre hosszabban tartó szenvedéstől, amely a szer hatását később követi, s ami miatt a szer már nem ad élvezetet, hanem csak enyhíti azt a rosszullétet, amely éppen a szer másodlagos hatása miatt mindenképpen, és mind erősebben rátör.

 

A választás azonban még ennél is nehezebb, mert milliárdnyi emberről van szó, s emiatt (már két személy esetén is) csapdahelyzet alakul ki, ugyanaz a "fogoly-dilema" amelyet a Neumann János (aki 120 éve született) játékelméletében fogalmazott meg, s amelyt Hankiss Elemér a "Társadalmi csapdák" c. könyvében más esetekre is részletesen elemez.

 

A hedonista lét egy csapda. A történelmen folyamatosan végigvonul, és a háborúk szokták megszüntetni. Egy hamis feltételezésen alapul, amelyet az állatvilágban evolúciósan kialakult agyi és hormonális rendszer nemhogy nem támogat, hanem az a populációt kihalásra ítéli. Az emberi értelem ezt képtelen felülbírálni, éppen a hedonizmus - hormonálisan ható - droghatása következtében. (kialakul a dopamin-rezisztencia, alacsonyra kerül a szerotonin szint, ettől gyanakvóvá, majd paranoiássá válik, önértékelése nullára csökken, elégedetlenkedik, és erőfeszítést igényló cselekedetekre képtelenné válik - lásd a "pedálos-patkány" kísérletet).