„Hogy az új éter milyen szerepet fog játszani a jövő fizikájában, még nem tudjuk pontosan. Tudjuk, hogy meghatározza a tér-idő kontinuumban a metrikus viszonyokat, pl. a szilárd testek konfigurációs lehetőségeit, valamint a gravitációs tereket; de azt nem tudjuk, hogy az anyagot alkotó elektromos elemi részecskék szerkezetében van-e lényeges része. Azt sem tudjuk, hogy csak a súlyos tömegek közelében tér-e el lényegesen a struktúrája a lorentzi éterétől; hogy a kozmikus kiterjedésű terek geometriája megközelítőleg euklideszi-e? De a relativisztikus gravitációs egyenletek alapján állíthatjuk, hogy a kozmikus nagyságrendű terek esetében el kell térni az euklideszi viszonyoktól, ha  a világegyetemben lévő anyag átlagos sűrűsége pozitív, bármilyen kicsi is legyen az. Ebben az esetben a világegyetemnek szükségszerűen térben határtalannak és véges nagyságúnak kell lennie, és a nagyságát ennek az átlagos sűrűségnek az értéke határozza meg.”

Azt mondják a jól képzett emberek, hogy a nevezéktan és a matematika két teljesen más világ. Aki nem ért a matematika nyelvén, az a szómágia bűvöletébe esve „magyarázkodik” a számára nem érthető nyelv helyett. Magyar ember lévén, a matek nyelvét nem beszélve, mégis magyarázatra, érthető definíciókra vagyok szorulva.

Kezdjük az Eukleidészi tér fogalmával. Három egymásra merőleges tengely mentén, a végtelenig kiterjedő, anyagmentes üres hely. (semmi)

Elektromágneses mező: fizikai, vagyis véges energiatartalommal, anyagi jelleggel felruházott közeg.

Gravitációs mező: minden létező helyet kitöltő erőtér, amely kölcsönhatásban van az anyag minden megjelenési formájával.

Éter: olyan közeg, amely magába foglal mindent, amit anyaginak és nem agyaginak tekintünk. Ebbe beletarozik az idő is, ezért a dinamikus téridő kifejezés is helytállónak tekinthető.