"1:   Azért van még itt RON(da) vagy RON(t)  is, meg TON-hal is meg, BON-BON is meg  HON szavunk is, ezek azért közel sincsenek olyan kapcsolatban egymással mint a VON-FON ."

Első ránézésre tényleg nehéz kapcsolatot találni...

A RONda szót először valószínűleg a visszataszító nyúlós dolgokra értették, Így már érthetőbb a kapcsolat.

A RON(t) szó etimológiája is e gondolat menetén válik érthetővé: Amit őseink elRONtottak, az szétesett, szétfolyt, szétmállott, megrothadt (hús, szöldség) kvázi nyúlóssá vált.

A TONhallal nem tudok hirtelen mit kezdeni, hagyom...

A BONBON állítólag a francia udvar kedvenc csemegéje volt, és a francia 'jó', azaz bon szóból származik. Ennél tovább ezen a vonalon nem jutottam.

Viszont az elkészítési módja már tartogat meglepetést, mert az alapanyaga ízesített sűrű, nyúlós cukorszirup, amit lehűtve darabolva csokoládéba, és /vagy másba beleforgattak, így a B hangnak is megvan a saját benn, burok jelentése.

Elképzelhető, hogy a francia BON (jó) jelentése is hasonló eredetű, ha valami burokban van, az jó (helyen van...)

A HON gyökben lévő N hang a hosszabb, elnyúlt tartózkodási helyre utalhat.

 

"Az indonéz kICSI ismeri ugyanazt a szót, amit mi is, de a hindi forma szerintem nem idevaló,  csak épp abban is van egy CS,  ettől független az valami más ügy lesz már."

A hindi chhota kicsi jelentésű magyarul, és a tatár hata, cseh hata, a lengyel chata (hata) finn kota szavakkal azonosítható, csak itt már kunyhó a jelentése.

Most jön a csavar!:

Viszont a kanaiban a kicsi=Xiǎo (ksa, vagy csa), a kunyhó=xiǎo-wū (kicsi-ház) első tagja a 'kicsi' az előbbiekre hajaz, (KSA/csa, HA, CHA) de hiányzik a végéről a TA. - Kivéve a hindit...

Szerintem a Ta azért került a végére, mert azon a területen egy földbe mélyített, védelmül szolgáló ideiglenes építmény lehetett. Kisebb, mint a lakóhelyül szolgáló nagyobb társai.

Igaz, hogy ez csak találgatás, de a szavak jelentése erre enged következtetni, és példa arra, hogy egy szót hogyan lehet különbözőképp megalkotni hangokból, szavakból.

 

"Ezáltal jelentősen torzították az alapszót."

Nem torzítás ez, csupán más jelentéssel más hangot használtak. Nem lehet az egész világon mindenki tudtára adni egy új szó keletkezését, ki így, ki úgy oldotta meg.

Hiába azonos nagyjából a hangok jelentése (a hangutánzás miatt), egy új fogalom (gyök) összeállításánál már sokféle lehetőség kínálkozik, s nem törvényszerű, hogy csak ezt, vagy azt a hangokat lehet összerakni ugyanazon dolog megnevezésére Lásd tűz, pir. 

 

"A KUNYhó szavunk meg a KANYar gyökszavát viseli, a régi KONYuló teteje okán, akárcsak a pásztorok főzőkunyhója, ami meg KONYha lett ezáltal.  Összefüggőek."

Így van, mi erre a gyökre, ennek a gyöknek a jelentésére asszociáltunk, mikor ezeket a szavainkat megalkottuk. Ez is mutatja, sokféle lehetőség közül lehetett választani, és ez így is történt, ezért különböznek egymástól a nyelvek, miközben a hangok jelentése nagyjából azonos lehetett még a megelőző időkben.

 

"A hangutánzó dolgok megnevezésekor először  pusztán hangot ábrázolunk.  Független attól hogy most nyúlik, mozog, repül, csörög,  vagy csináljon ez akármit, eleinte a kiadott hangját fogjuk megjelölni egy hangalakkal."

Pontosan!

 

"De attól még hogy valami mozog (rengeteg dolog) ,  még nem feltétlen ezt jelzi a konkrét hangalak ."

Nem azt jelzi, hogy mozog, hanem azt, ami mozog, ami a hangot kiadja. A mozgás jelentést később kapja, amikor már nem csak különböző tárgyakat, jelenségeket kívántak megnevezni, hanem elvontabb dolgokat is, mint a cselekvés. És ugye, a cselekvésnek nincs egyértelmű hangja, viszont amit csináltunk azt hasonló természeti jelenségek hangjával lehetett azonosítani, így már valamilyen cselekvést fejeztek ki, s ezek a hangok később toldalékként  - mint igeképzők - funkcionáltak, méghozzá úgy, hogy a természetes hang és a cselekvés hangja, jellege közt megmaradt a jelentésbeli hasonlóság, ami nem más, mint az utánzott hang jellege. Ezért a Z hang olyan igék képzője, ahol a Z hangot adó mozgás (mint cselekvés) tulajdonsága jellemző. Ebben az esetben egy folyamatos, egyenletes mozgás, ami az igében is tetten érhető: halmoZ, áraZ, utaZ(ik), sebeZ...

Gyökök végén is ugyan így megtaláljuk ezt a jelentést, de itt még nem beszélünk toldalékról: meZ (takar) kéZ, méZ, máZ, néZ, húZ, háZ, hoZ, nyúZ, tűZ, fűZ, fáZ(ik), ráZ, ... Ezek mind igék, függetlenül attól, hogy némelyiket főnévként használjuk.

 

"Már nem tudom, hogy érted e, tehát  attól még hogy egy  VÁGTATÁS  egy igen élénk valódi mozgás,  a hangalak nem ezzel foglalkozik, hanem azzal hogy a ló patája a vágta során  beleVÁG a talajba."

Tökéletesen értem, azt is, hogy a VÁG gyök miért szerepel a szóban (pont azért, amit írtál) Viszont a kérdés az, miért van a VÁG szóban az a három hang, ami benne van? Miért nem más hangok vannak benne?

Ha ismerjük a hangok jelentését könny(ebb)en meg tudjuk magyarázni, miért rokonítható a VÁG, HÁG, RÁG, gyökök rokonsága. Más szóval, könnyebben magyarázható a legalább egy hangban azonos gyökök/hangvázak rokonsága, amit azért Te is elfogadsz.

 

"ÍZE  az ételnek :   ez egy érzés,  sós, édes  stb...  nem a mozgásról szól."

Ez a szó az ÍZ gyökből képzett, s a gyök végén levő E hang birtokviszonyt fejez ki, (valaminek a....) nem igeképző van a szó végén, ami így már nem mozgás, de a mozgás az ÍZ gyökben megtalálható. Lásd még IZZ(ik).

 

"ŐZ : Ő-ző  állat, a hangja a lényeg."

A hangja csak az Ő... Amikor mögé kerül a Z, attól kezdve lesz Ő-ző, azaz Ő hangot adó.

 

"IZÉ :  ez nem mozgós dolog"

Nem valószínű, hogy ez egy ősi szó lenne, ez egy mindent helyettesítő szó, talán az ÍZ szó kérdő alakja: ÍZ-e? Régiesen ÍZ-é?

 

AZ és EZ. Eredetileg csak A és E lehetett, később ragasztották hozzá a Z hangot, ami a távolabbi, ill. a közelebbi mozgó dolgokra vonatkoztatta ezt a két mutató (A, E) hangot.

Van rá más elfogadható magyarázatod? Ha nincs, akkor jobb híján fogadd el...

Ha nekem nem hiszel (nem kell, de belátható), itt van a C-F definíciója is:

"A 1), távolra mutató szócska, mely bizonyos távolságra vonatkozó szóknak mintegy nyomatékot ad, p. ott van a ! oda menj a l olyan a ! úgy a! ellentéte a közelremutató e : itt van e ! ide jőj e ! így e !  [...] a hol a ! és így : e hol e !"
Az igaz, hogy a C-F a Z hangot csak magánhangzók előtti "illesztő" hangnak tartja, de megemlíti, hogy régen az AZ névelőt előszeretettel alkalmaztuk: az király, az tatár, az magyar, az menyekezőnek, az haza... stb. Valószínűleg azért, mert a mozgó/élő dolgok sokkal többször fordulnak elő, mint az állók, s ezért ez a változat terjedt el, de valami oknál fogva (egyszerűbb esetben a könnyebb, gördülékenyebb beszéd okán) az A névelőhöz visszatértünk, miközben mindvégig megtartottuk az A mutatószót saját funkciójában.

Megemlíti továbbá, hogy:

"Eredetre és fogalomra nézve a fentebbi mutatóval egy, mennyiben a névelő mintegy rámutatva határozza meg az illető nevet. A mutató névmás az abban különbözik tőle, hogy a névelő csupán határozó, emez pedig bizonyos meghatározott személyt vagy dolgot képvisel,"

A C-F nem gondolt még arra, hogy itt esetleg az A mutató szó általános, és az AZ pedig annak szűkebb értelmű változata, ami a mozgó dolgokra (személyekre) utal.