Az úgyismindenmindegy gondolkozás könnyedén be is teljesíti önmagát. De ha úgyismindenmindegy, akkor nagyszerű lehetőség valamit tenni ellene, hiszen nincs kockázata mert úgyismindenmindegy, azaz jó esetben nyerni lehet vele, anélkül pedig biztosan nem. Ha már választani kell hogy a más hülyeségének forgatókönyve alapján éljek és haljak meg vagy a sajátom szerint, akkor inkább a sajátom szerint, ami legalább szórakoztatóbb.

Eric Berne felvezetése a Sorsról:

"Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet, amelyet minden lépésünkkel magunkkal hurcolunk - ezt nevezzük Sorskönyvnek. Lehet, hogy pillanatnyi viselkedésünket az Ész határozza meg, ám a Terv, a Nagy Elhatározás már készen áll: miféle lesz a házastársunk, hány gyermekünk születik, miféle ágyban fogunk meghalni, és ki lesz jelen a végső búcsú órájában - lehet, hogy mindez nem lesz jó, de mi magunk akarjuk, hogy így és ne másként történjen mindez"