"Nem véletlen nem írtam akkor a VONAT-FONAT párost, mondom ezt könnyű lesz összeboronálni, eleve passzosnak éreztem."
Annak ellenére, hogy nagyon nem ugyan az a vonat és egy hajfonat, mégis össze lehet boronálni, s ez nem véletlen, mert mindkét gyökben ott van az N nyúlós, hosszú, keskeny... jelentésű hang, ami által a két gyök értelme rokonná lett, hiszen kizárásos alapon csak ez a hang jelenti mindkettőben a közös vonást. Apropó, a VONás is a rokonuk... Pedig ennek sincs semmi köze sem a vonathoz, sem a hajfonathoz...
"Aztán egy CZ-F előtti nyelvészkönyv szabályosan egyenlőségjelet húz a VON-FON mellé."
No, és? Megállt a tudomány?
"A tortabevonat esetén már húzósabb ez a kapcsolat."
Semmi húzós nincs benne, mivel itt egy egyszerű képzettársításról van szó: A tortára "ráhúzunk" egy "kabátot" azaz bevonjuk pl. csokival, vagy valamilyen mázzal.
"Annyit tennék hozzá, hogy a VANDÁLOK kifejezetten VÁNDOROK voltak,"
Ez egy jó ötlet!
"Hát már csak nem a FÁNK-ról nevezték meg.))"
Ez nekem nem jön be, mert következetesen azt vallom, hogy nincs hangváltozás! Legalábbis a gyökökben nincs, hacsak a gyökvégi hang valamiért nem illeszkedik (nehéz kiejteni) a toldalékgyök kezdő hangjával. Más esetben más hangokból összerakott gyökről kell beszélnünk, mert ilyenek bőven akadnak. Kiváló példa erre a TŰZ és a PIR gyök, amelyekben egyik hang sem egyezik, mégis csontra ugyan az a jelentésük. Még árnyalatnyi különbség sincs köztük. Vagy a másik kedvencem a KOTa - KUNYhó páros, ahol a K hang a közös, semmi egyéb, mégis rokonítható gyökökről beszélünk a K hang okán. De itt sem történt semmilyen hangváltozás.
lásd még: tatár hata, cseh hata, a lengyelben chata (hata)
az indonézeknél a kicsi=kecil, (kecsil) de már a hindiben: chhota (csota)
Hogy lehet az, hogy a világ másik végén a KiCSi-KeCSil hangváz szinte azonos, de a hindiben már CSoTa? Ez utóbbi inkább hajaz a KOTa, ill. a HaTa gyökre.
Az egyik nyelvben volt hangváltozás, a másikban nem? Hogy van ez?
Nézzünk egy másik példát:
török külübe, üzbég kulba, bosnyák koliba, horvát koliba, görög kalýva (magyar kaliba/kalyiba) - Ugyan az a K_L hangváz maradt semmilyen hangváltozás nincs.
Vagy ezt: kirgiz kepe, albán kasolle, latin casa (kázá) - Más a hangváz, csak a K hang közös... Tehát más "kép" szerint lettek összerakva ezek a gyökök.
"Persze, nem is a vállát vonogatja a kutya, a hangját legfeljebb.."
Pedig C-F innen vezette le...
"De ez az NY-L átírva NY_R , már nem igazán lesz nyúlós. NYÁR, NYER, NYÍR, NYER-EG és már itt valami más lesz."
Persze, hogy más lesz, mert ezekbe a gyökökbe az R hang, illetve az erre jellemző 'mozgás' jelentése került.
"5: Te, tudod hányféle hangunk vesz részt igeképzésben?... Van vagy tizenvalahány, most akkor mind mozgást jelent, hiszen az igék többnyire eleve mozgással fognak járni ?... Minek egyetlen hangnak ilyen jelentést adni, mikor konkrétan több ezer számra léteznek helyváltoztatással összefüggő szavaink."
Előszöris, mikor a hangokkal elkezdtünk valamit jelölni ("megnevezni"), akkor még nem voltak szavak...
Másodszor: A természetes hangokat utánzó emberi hangok szükségszerűen mozgásról szóltak, mert az álló dolgok rendszerint nem adnak ki hangot...
Harmadszor: Azért van sokféle hang az igék képzésére, mert a hangok különböző mozgásokat voltak hivatottak leképezni, különböző hangokat utánoztak.
Való igaz, a szavak gyöke eredendően ige, hiszen a végén levő hang is mozgást fejez ki (no, meg az elején levő is....) Később a megkülönböztetés, pontosítás okán ragasztották hozzájuk, rendszerint a hozzáragasztott hanggal jelölt mozgás hangját amivel módosították /pontosították a gyök jelentését. Pl. moz-og. A mo-z eleve mozgásról szól úgy általában, de elődeink meg akarták különböztetni a rendszertelen, szakaszos mozgást a többitől, ezért odabiggyesztettek a végére egy G hangot, ami pont az ilyen mozgások utánzó hangja.
Persze, egész gyököket is használtak képzőként, mint pl a -DUL képző, (ami eredetileg szintén egy önálló jelentésű gyök volt) és szintén mozgásról szól. Ha hangok jelentését nézzük, a D(u) ősgyök (mint a T(u), T(a), R(o), P(a), stb...) is mozgást fejez ki, de ehhez egyes területeken, pl. a sumereknél a "csinál", "elkezd valamit" jelentés társult, amihez az L hangot rakták, s így összeolvasva a gyök jelentése: csinál mozgást, azaz elkezd mozogni. És lám, a toldalék jelentése is ugyan ez: "Elindít valamilyen cselekvést" jelentésű: for-dul, jaj-dul, moz-dul...
Önálló szóként is létezik: DÚL, DŰL/DŐL, DAL, (a DŰL/DŐL kifejezetten kezdeti állapotra vonatkozik) És itt van még gyakorító képzővel is a DOL-og, ...
Miután az igeképzők feladata a különböző cselekvések, mozgások szétválasztása, pontosítása, ezért nyilván sokféle megoldás létezik.
"példák: SZÖG-EL : 1: szöget EL (üt) 2 : szögGEL (VEL) foglalkozik."
Ez is lehetne egy járható út, de ott van a SZŐG-GEL szavunk. Miért maradt volna el a G hang belőle?
Egyébként is, ha SZÖG-VEL lenne az eredeti változat, mi adja a "foglalkozik" jelentést? Vagy a SZÖG-EL(ÜT) esetében mi jelenti az ÜT szót?
Ebben nincs logika. Ha viszont az L hangnak cselekvés (mozgás) jelentése van, akkor egyértelművé válik, miért került a szög végére. (lécel, fércel, vedel, földel, jegel...)
És ugye, ott vannak a SZÖG-EZ, LÉC-EZ, JEG-EZ szavak is, ezeket miként magyarázod?
Ha tudjuk, hogy a Z hang is egy mozgás kifejezője, akkor semmi gond nincs... Igaz, nem olyan mozgásé, mint az L hang, de elődeink nem mindig beszélhettek össze, mikor melyik hangot használják egy adott mozgás kifejezésére, ezért olykor több változat is kialakult egymással párhuzamosan, bár némi jelentésbeli különbség azért érezhető... s nem kizárt, hogy ennek megvolt az oka, csak mára már feledésbe merült.
Megjegyzem, a Z hang lehetséges, hogy a munkával járó ZAJ miatt került a gyök végére, arra asszociált aki oda tette.
