"Ezt a ki-be ugrálást próbáld elfelejteni. Eredendően a virtuális részecskék nem ugrálnak."

Ez csak személetes szóhasználat.

Gondolj arra, hogy mondjuk az elektronmező egy sík lepedő, és ahol gerjesztett állapotban nagy amplitúdóval hullámzik, ott van egy elektron részecske. (Vagy pozitron.) Viszont a határozatlansági reláció miatt a "sík" részek se lehetnek örökké nulla értékűek, valami véletlenszerű apró hullámzás mindig van. És mi az elektron mező hulláma? Úgy van, elektron és pozitron részecske! Úgyhogy a kvantumbizonytalanság miatti mező-hullámzást úgy is elképzelhetjük, hogy "virtuális" elektron-pozitron párok felbukkannak (a mező értéke kilendült az adott pontban a nulláról) majd eltűnnek (a mező értéke visszatért a nullába).

Szemléletesen fogalmazva laikusoknak: a virtuális részecskék folyton születnek és megsemmisülnek, ahogy a kvantummező ingadozik.

"Nem bukkannak fel és nem merülnek alá. Egyszerűen ott vannak, adott valószínűséggel."

Lásd fent. Az "adott valószínűséggel ottlét" ekvivalens a virtuális párkeltés-annihiláció állandó folyamatával.