"Amúgy szerintem valaha az ősiségben még nem lehettek megkülönböztetve a közelre és távolra mutatások."
Szerintem többek közt ezek lehettek az első jelentéssel bíró hangok. Ti. ez a legalapvetőbb jelzése annak, amire gondolunk. E, A, O...
Más hangok érzelmeket fejeztek ki, de nem igazán gondolatokat.
"Most viszont a többi mutatoszó-pár : EME--AMA de az ÍME is. Akkor van ILY meg OLY is. Van IDE, meg ODA is. AZ+EZ dolgon kívül léteznek még a mostani Z hangon felül továbbá LY, D , M hangokat felhasználó mutatók is. Sőt, most ugrik be az ITT és OTT, azaz van T hangos is. És mind mutatószó."
Igen, de ezeknek a gyökszavaknak a hangváza a magánhangzó! Az I, az E, az A, az O, mert ezek mutatják meg, hogy közel, távol, vagy még távolabb levő dologra mutatunk/gondolunk.
A mássalhangzóknak itt lényegében másodhegedűs szerep jutott.
"Persze, mert 3 tágan értelmezhető fogalmat dobunk be, csak hát ez rá fog illeni egy T hangra is"
De nem illik! És pont azért nem, mert a T hang egy másfajta jelenséget utánzó hang. Nem véletlen, hogy nincs semmilyen kemény, kicsi, sok jelentése. Az NY hangnak sincs, ahogy az S-nek, L-nek, és a többinek sem.
"A túl tágan értelmezhető, gumiként magyarázható fogalmakkal nem tudunk igazolni dolgokat, szeretem amennyire lehet, legyen már egyértelmű hogy mi micsoda."
Elég egyértelmű a hangok jelentése ahhoz, hogy figyelembe vegyük.
"Meg eleve hogy tartozna már össze a kicsi a sokkal, mikor ha nem méretbeli, hanem mennyiségbeli fogalmak, éppen egymás ellentétei !"
Nem mértékegységekről van szó, hanem egy fogalomról, A kavics egyszerre sok is és kicsi is. Mit nem lehet ezen érteni?
"De épp azt mondom, hogy nincs különbség a CSÖRR-ÖK (csörr hangok) és a CSÖR-ÖG között, csak annyi hogy utóbbit igeként használjuk. Feltételezem szánt szándékkal van G-re írva a K hogy ne keveredjenek össze, és ne pont egy hangalak legyen..."
DE MIÉRT? Ha nincs különbség a két hang (és ezzel együtt a két szó) jelentése között, akkor miért nem lehet őket (mármint a G, K hangokat) összekeverni?
A K hang itt 'sok'-at jelent, a G pedig gyakorító képző egyben a hangra jellemző mozgást jelentő hang.