"1: VON szó önmagában is szinonimája a HÚZ szónak, gyakran ikerítve van is kimondva, azaz hogy HÚZZA-VONJA. Tehát a VON szó képzésekor továbbra is ezzel kapcsolatos marad. Ezt szerintem nem kéne vitatni különösen."
Ok, de a kérdés úgy merül fel, hogyan alakult ki ez a gyökszó? Mert az biztos, hogy nem random rakták össze a hangokat, hanem azok jelentése alapján.
Az általad felsorolt szavak jelentése mögött éppúgy meghúzódik a nyúlós, keskeny jelentés, hiszen mindegyike ugyan arra gyökre épül, mint az alábbi ötből háromra:
Ugyanakkor a V_N hangváz más formáinál a "húz" jelentés már nehezen található meg, vagy egyáltalán nem: VAN, VANdál, VÁNdor, VÁN-kos, VÉN... Viszont az előbb megadott jelentése a két hangnak még mindig kiérződik.
Ami VAN, az hosszabb (nyújtott) időtartamra szól
VANDÁL: Itt rezeg a léc...
VÁNDOR: Aki hosszú (nyújtott) utakat jár be,
VÁNKOS: Itt sincs megoldásom.
VÉN: hosszú (nyújtott) időt megélt.
"2: A VONÍT N hangos verziója lehet korábbi, CZ-F még ekképpen írta meg erről a szócikkét. Ez a szócikk elég jó, ráadásul 3 jelentését is átveszi a szónak és MIND a húzás/húzottsághoz köthető."
Igaz, de C-F a kutya vonítását is vállvonításból (vállbehúzásból) vezeti le... A farkas nem kap verést, mégis vonít, szerintem a hangja van elnyújtva, és nem a válla van behúzva...
Az ősember nyilván nem kutyával, hanem farkassal találkozott először, így a kutya vállvonogatásához vajmi kevés köze lehet ennek a láthatóan hangutánzó szónak, melyben sokkal inkább az elnyújtás jelentés domborodik ki, miközben húzásnak a nyomát sem találjuk.
Rokon gyök a VINNYog.
"A NYÚL-ás fogalmát leginkább az NY_L váz adja meg, nem véletlen hogy a sorolt 9 példaszóból 6 is ezen található meg... Illetve a NYÚ forma is."
Persze, mert a nyúlás szó erre a gyökre épül.
DE MIÉRT? Mindig ez a kérdés, és ezt nem lehet csupán hangváz alapján megválaszolni, csak a bennük lévő hangok jelentése alapján:
Jól írtad a NYÚ formát. Melyik hang hordozza a jelentését? Az NY.
A NYÚL, NYÁL, NYÉL, NYAL, NYEL szógyökök végén ott van az L hang a mozgás, cselekvés (egyik) hangja, nem véletlenül igeképző is egyben, mert cselekvés jelentése van.
Ha elvesszük ezt a hangot, marad a NYa-, NYá-, NYe-, NYé-, NYú- ősgyök. Nyilván ez a hang fogja magával hordozni a nyúlás jelentést, mert kizárásos alapon nem marad más.
Ugyan ez a hang ugyan ezzel a jelentéssel szerepel a -kány gyökben, és még sok más ban is: KONYul, VÉNY, TÁNYér (elnyújtott szétterült), BÁNYa, (hosszú alagút) KANYon (hosszú kanyargós), KENYér, (eredetileg felkenyték a középen égő tüzet körülvevő falra) KENY (ken változata).
"3: Pont arra mutattam fel példák sokaságát, hogy a Z igeképző forma ugyanúgy megtalálható olyan igék esetén is, ahol a mozgás egyáltalán nem található meg, illetve annak szerepe az ominózus igében igen csekély. Nem tudom, miért nem lehetne figyelembe venni az ilyen "apró kis elhanyagolható" tényeket."
Figyelembe vettem, sőt, még ki is egészítettem a tisztán igéket tartalmazó listádat olyan szavakkal, melyek valóban főnevekként használunk...
Mindenütt - a főneveknél is - kimutatható, hogy a Z hang mozgást fejez ki, s ennek okán lett belőle igeképző. Mi másért lenne egy hang igeképző, ha nem mozgást fejezne ki?
"4: Igen, akár lehetne külön gyök is a Z-ik, és a SZ-ik forma az igéink végén. Csak hát akkor viszont meg ezen igéknek létezniük kéne mindkét formában, ehelyett meg azzal szembesülünk hogy rendszerint csak az egyik vagy ZIK, vagy SZIK verzió fordul elő. "
Ezt nem értem... Ha mindkét verzió előfordul, akkor mindkét formában létezik....Vagy úgy gondolod, hogy egyszerre kéne mindkettőnek a szavak végén lenni?
Megj. A Z-ik, és a SZ-ik végén az -ik az ikes igerag, és most nem érdekel bennünket. Csak a Z, illetve az SZ, de ez utóbbi sem igazán, mert az SZ egy másik igeképző. Éppúgy, mint az ér, ír, úr, szavakban az R, vagy ül, áll, szavakban az L, stb...
Azt próbáld megmagyarázni, miért vannak ezek a hangok a szavak ill. gyökök végén cselekvés jelentéssel (igeképzőként) ha szerinted nincs a hangoknak jelentése?
És azt is meg kell ám magyarázni, miért tartoznak a különböző igeképzőkhöz más és más jellegű mozgások, cselekvések.
Pl: MÁSZ, ALSZ, KÚSZ, KÓSZ(ál) KASZ(ál) igék mindegyike az SZ hang finom, sziszegő mozgást utánzó jelentésével hozható összefüggésbe, míg az NY hangvégűek a nyúlós jelentéssel...
Vagy az erőteljes, ciklikus jelenségek hangját utánzó R hanggal végződő szavaknak miért az R az ehhez hasonló mozgások igeképzője? GU-R, PE-R, PÖ-R, FO-R, GÖ-R, VE-R, TÚ-R, TA-R, SZÚ-R? Szavak végén igeképzőként: takaR, vakaR, kapaR, hadaR, tepeR, sepeR...
Vagy miért érződik az NY végű gyökök /szavak jelentésében a nyúlósság?
Teljesen mindegy, hogy a gyökben milyen más hangok szerepelnek, vagy a hangvázban milyen más hang is szerepel, a vizsgált hang jelentése rendszerint megtalálható...
Összegezve:
Akár a szavak gyökében, akár toldalékként találkozunk a hangokkal, mindig azt tapasztaljuk, hogy a jelentésüket mindenüvé magukkal viszik.
