"De ez NY hang nélkül is nyújtottság értelmű, hiszen a szótövünk a VON  eleve magában hordozza ezt a dolgot a HÚZ  szó szinonimájaként."

Az N(Y) hang adja a gyöknek a nyújtott jelentést, és ezért is érződik ki a gyök jelentéséből ez a jelenség. A VON gyök nem jelent eleve húzást, csak ott, ahol épp erre használják.

A kutya nem húz semmit, amikor vonít, és a vonulók sem húznak semmit, a vándor sem, és a vanília, vandál, vánkos sem. A VAN gyök pedig időben jelent elnyúlást. (A hang

váz semmit nem változott!)

Ezért ágálok mindig az ellen, mikor kiragadod egy gyöknek valamilyen jelentését, és megpróbálod általánosítani.

Aztán meg csodálkozunk, ha teljesen más jelentésével találkozunk.

 

"De a VON szóban még csak N van, és nem NY hang."

Még csak?... Honnan tudod, melyik hang volt előbb, az N, vagy az NY?

Egyébként jó eséllyel kb egyidős a két hang, hisz' az NY a nyúlás, a hajlékonyság és hajlam és ezek rokon jelentéseinek kifejezője is, Nyal, nyál, nyafog, nyak, nyel, nyelv, nyers, nyíl, nyúl... és ugyanezen jelentéssel bíró toldalékokként is rengetegszer találkozunk vele  (-kány, -ány -gány)

N hanggal rendelkező gyökök/toldalékok valamivel kisebb gyakorisággal fordulnak elő, hasonló jelentéssel: Ken, fen, kan, kantár, kanóc, kunkor, -kán, -gán.

 

"Ezek a nem mozgásos, vagy a többi igénél jóval kevésbé mozgásról szóló igék képzése  során ugyanúgy jelen van ez a Z  hang."

A felsorolt szavak "töve" - néhány kivételtől eltekintve - nem ige: hang, hiány, szobor..., de abban a pillanatban, amint a Z hangot hozzátesszük  cselekvéssé válik a dolog: hang-(o)Z, hiány-(o)Z, szobr-(o)Z...

Mindben - kivétel nélkül - megjelenik a Z hanggal együtt a mozgás, (vagy) amit csinálni kell.

 

Más a helyzet azokkal a nem-igékkel, amiknek Z a vége: Méz, máz, gaz, az, tegez (mint tok), mez, víz, váz, rajz, doboz, toboz, torz...

Tulajdonképpen ezek is mind igék (cselekvést, mozgást) kifejező gyökök, szavak, csak mi főnévként alkalmazzuk őket, s így is szoktuk meg.

Jó példája ennek a halmaz-halmoz szópár, ahol mindkét gyök toldaléka azonos, Z hang, az egyik főnév, a másik ige. De sorolhatnék még ilyen szavakat: vár, nyúl, ér...

 

"Az alSZ-ik esetén mondjuk, hangrendi okok  döntik el hogy SZ vagy Z ez éppen..."

Én inkább különböző gyökökre gondolok...