"És a Z a végükön voltaképpen igeképző, hiába hogy ma már ezek kizárólag főnevek, ez a Z igeképzés benne maradt a nevükben."
No, de miért? Mert a Z hang csakúgy, mint az R, a G, és a többiek is egykor valamilyen eseménnyel, mozgással kapcsolatosan hallható hangot utánoztak... - Ami persze, a hangot kiadó tárgyra vonatkozott, azt hivatott jelölni, de az a tárgy szükségszerűen mozgott, így - mint ősgyök - egy másik gyökhöz ragasztva már konkrét cselekvést jelentett.
Méghozzá olyat, mely korábban ezzel a hanggal utánzott mozgáshoz hasonló. Tehát a Z hang a folyamatos mozgások igeképzője lett, (vajaz) a G hang a szaggatottaké (-og -gat, -get)
(villog) az R hang a ciklikus, erős hangja okán az ugyancsak ciklikus, és dinamikus mozgások (hadar), az L hang a légies mozgások igeképzője (nyargal), stb...
A nyargal toldaléka egy szintén háromhangú gyök, szó elején is megtalálható: galopp, galád, galaj...
"Mozgásértelmet könnyű lesz bármelyiknek adni (független attól hogy lehet tényleg így is van),"
Mert minden hang mozgással jár együtt. Nyilván nem véletlen, hogy az igeképzők is annyiféle hangból állnak, ahányféle mozgás igeképzői.
Tehát a hangok jelentése nemcsak a gyökökben mutatkozik meg, hanem toldalékként is ugyan az a jelentésük. E két bizonyíték együttesen már elég erős ahhoz, hogy ezt ne csak kitalációként belemagyarázásként kezeljük.
"Például ez a VON szó : lehet VON-Z, lehet VON--ít, lehet VON-UL, meg VON-(SZ)OL és még biztos akad."
Ez egy jó példa arra, mennyire nem a gyök látszat szerinti jelentését kell figyelembe venni. Miért? Mert V és N hang van a gyökökben. - És a húzásra ott van a 'húz" szó.
(Ettől még képezhettek elődeink egy másik képzettársítás okán egy másik gyököt is, hogy másmilyen mozgásokat is ki tudjanak fejezni, és a mellékelt ábra szerint ezt meg is tették.)
Nos, a V hang a Változás, Vágás erőteljes hangját utánozza, az N, Ny hang pedig a nyúlós, hajlékony, képlékeny dolgok hangja. (Ezekről már volt szó korábban)
Mit lehet ebből kihozni? Nézzük először az N hangot, a VONít szót. Ismert alakja a VONYít is. Ugye, ez egy elNYújtott hang, s ez adja a gyök gerincét, mivel ez van hátul. Úgy is mondhatnám, ez a gyök "fő", vagy "vezér" hangja. (az elől lévő "csak" jelzője, minőségi meghatározója.)
A többi szóból (vonz, vonul, vonszol) kiérződik ez a jelentés, hiszen amit így mozgatunk az valamilyen elnyúlást is föltételez. Amit vonszolunk, vagy vonzunk, az rendszerint megnyúlik.
Ha egy tömeg vonul, az is "megnyúlik" .Amit tolunk az épp az ellenkezőjét csinálja.
Tehát az N, NY hang jelentése rendben van, Nézzük a V-t. Az igazat megvallva, ezzel bajban vagyok, mivel sem a vágással, sem változással nem hozható összefüggésbe VONít szó. Némi kapaszkodó mégis akad...
A kutya nem mond V hangot, amikor vonít, (mert nem tud), hanem egy erőteljes, magas Ú-szerű hangot hallunk, ami az elején nagyon hasonlít az angol W kiejtésére. Az angol W hang egyáltalán nem azonos a mi V hangunkkal, valahol az U és a V közt ejtik. (Hallgasd meg a well szó kiejtését, és egy farkas vonítását.)
Így a VONít gyökben egy ilyen W hang megnyújtásának jelentése rejlik. Talán ki is pipálhatjuk.
No, jó, de mi a helyzet a többi gyökkel?
A VONSZOL szavunk szintén a VON gyökből képzett, így megelégedhetnénk a fenti magyarázattal, de itt ez a magyarázat eléggé izzadságszagú...
Ha valamit (pl egy elejtett állatot) a földön vonszolunk, a hangja hasonlatos a folyamatosan ejtett V-hez. Maga a mozgás elég sok erőt igényel
A VONZ szó későbbi születésű, és még hangot sem rendelhetünk mellé... Viszont ez is kapcsolható az erőhöz.
Úgy tűnik, hogy a V hangot (is) többféleképp ejtették attól függően milyen természetes hangot kívántak vele utánozni, s ez láthatóan meg is mutatkozik a többféle jelentésében. (vonít, vonszol)
"LEPKE a LEB-egés LEB-jéből van csak ezt BK egymás mellett úgyis P lesz, hasonul élő beszédben, vagy a LAK-zi, LAGZI esete ilyen,"
Igen, én is hasonló szavakra gondoltam, itt helye van a hangváltozásoknak, de az előtte felsoroltaknál teljesen kizárható.
"Például már összeboronálják a SÖR szót a SÁR-ga színnel is, ezek rég nem tapasztalt hihetetlen logikai következtetések most már.)) Azért még azt hozzá tenném, hogy a SÖR SŰR(ű) is még jó esetben..."
Az biztos, hogy a gyökök jelentésbeli rokonságban állnak egymással a hangok jelentése okán még akkor is, ha a SÖRnek látszólag semmi köze a SÁRhoz, és még csak nem is SŰRŰ.
