"Már miért változtatná meg?"

 

Mert az áltrel modelljében a tömeg és az energia "görbíti" a téridőt. Amely "görbítés" zsugorításban vagy tágításban is megnyilvánulhat.

A téridő folytonos kell legyen, ezért aztán ami görbületet az adott térfogatbeli tömeg okoz az adott térfogatban, az szükségszerűen kiterjed a térfogaton kívülre is. Az érdekes dolog akkor következik, ha a görbület leszakadt a forrásáról: az elv továbbra is fennmarad, a téridő geometriája szükségszerűen folytonos kell legyen (matematikailag: differenciálható) ami miatt a "semmiben" haladó téridő-görbület maga előtt torzítja a téridőt, majd maga után meg visszaáll a síkgeometria.

Matematikailag levezették, hogy az Einstein-féle téregyenletek hullám-megoldásában olyan görbületek tudnak leszakadni a forrásról, amik hullámszerűen ismétlődően egy útjukba eső gömböt jobbról-balról, majd pedig alulról-felülről nyom egy kicsit össze. Azaz az úton lévő gravitációs hullám azzal mutatható ki, hogy valamennyire megváltoztatja a távolságokat, miközben áthalad az adott téren.

 

 

 

Mellékesen, 2017-ben adták meg a Nobel-díjat az 1916-ban matematikailag előrejelzett gravitációs hullámok (téridő torzulások) kimutatásárét.

 

Te mikor fogsz Nobelt kapni a szuperfizikáért? Sohanapján?