Mai beszédünkben általában a következő szavakat használjuk, ha azonosítunk:

olyan, hasonló, azonos, úgy néz ki, éppen olyan, egyezik, ugyancsak…, így, úgy, stb. (Attól   függően, hogy egy adott dolog milyen mértékben hasonló egy másikhoz.)

 

Vannak olyan kifejezéseink is, amelyekkel az egyformaságra, az egyöntetűségre mutatunk rá.

Ilyen például: „csupa kosz lett”, „merő egy víz lett”, vagy „merő hazugság!”, „egy kalap alá vesz”.

Ezeken túl van néhány furcsának mondható szólásunk is:

      „anyjára ÜT ez a gyerek”, „SZAKASZTOTT” nagyapja”, „KIKÖPÖTT apja”.

 

Aztán ilyenek: „rákap” az italra, el van „kapatva”, „hisz” ez ő!” (v.ö. hisz!), „hitelesít” (v.ö. hit!),

EGYEZIK – EGYETLEN  (?-1-?)-(hogy jön ez össze?). Vajon milyen gondolatmenet szülte e fogalmakat?

 

Nemcsak a magyarban van így, pontosabban ugyanazok a szavak vannak egyrészt másoknál is.

1. ÜT,   2. VER,   3. CSAP,   4. HASONLÍT,   5. SZAKÍT, 6. VÁG, 7. TÉP,   8. MAR,   9. KLAPPOL

--------------------

A "VERS" attól vers, hogy a szóvégi hangok hasonló hangzásúak

Az azonosság kifejezésére ebből kevesebb van a magyarban, több az indoeurópai nyelvekben.

Sorvégi azonosságok:

veréses > VERSES > VERS  (versus)

Igaz, „veréses” > vers-ű > vers-e > PERSZE!

-------------------

Latin

                        VERUS = igaz, illő

                                       (verber = vessző, ostor; verbero = ver, megver)

                        VERITAS = igazság, valóság

                        VERSUS = vers

                        PAR = hasonló; PARILIS = egyenlő, egyforma

 

 Török:

                        vurus = ütés,  vurmak = ütni

 

Proto-IE: *wers-

Meaning: to beat

 

Proto-Germanic: *wēra-, *wēria-; *wḗrō, *wērēn-, *warō(n)

Meaning: true, convenant, pledge