Szia,

köszönöm a részletes tapasztalatot! 

Még tavaly elkezdtem végigpróbálni mindenféle mozdonnyal, kocsival, de egyelőre folytatni kell. A tripla váltót sikerült tavaly kitesztelni és az egyik angolváltót. Mindkettő parádésan működik, semmi sem akad el rajta, nem siklik ki, és totál megbízhatóan kapcsolnak. A legdurvább, hogy súlyosan oxidált állapotban (értsd: karamellbarna sínkorona, elment volna egy koszos nemhasznált ipari vágánynak) is tökéletesen vezette az áramot. A papuccsal nekem is ugyanez volt, oxidáció és elgyengülés egyszerre - a Peco papucsot rátéve (understatement - ráerőszakolva) azonban ismét a régi. Esztétikailag nekem elsősorban a tripla váltó és az angolváltó tetszik, van egy kemény határozott (maszkulin? :D) kiállásuk.

- Persze nagyon szép meg élethű a Tillig Elite, de baromira nem tud érdekelni, ha egy sor kedves és méltán ikonikus régi Fleischmann, Roco stb mozdony nem tud rajta elmenni a 2.1mm magasság miatt.

 - A Piko A szinte ordítóan jó ár-érték arányú értelmes választás, szép a sín, de annak az angol váltójára a régebbi mozdonyok (1,15 és 1,18, 1,2mm nyomkarimával) felugranak sokszor, siklásra hajlamosak. A nagyobb nehezebb mozdonyok pedig a sima kitérő filigrán nyelvét csavargatják (kivasalják - el sem merem képzelni, a 700 grammos alu FL BR65 mit művelne vele).

- A Roco 2,5mm nekem csúnya, főleg a szív megoldás miatt (kár, mert a mechanika jó) kb ugyanez a régi Pilz-el (Tillig Standarddal).

- A Peco-t is néztem, klassz a váltó szortimentje, de a 2,5mm-es sínszál nagyon drumi, ordít róla, hogy nem 1:87-es. Érdekes, hogy ehhez képes a 40 (majdnem 50?) éves Fleischmann vágányok mennyivel jobban adják a hangulatot. 

Szóval valamennyi vágányzat kompromisszum minden szempontból, nehéz döntés, egyelőre a FL meglepő módon elöl van!