"PÖRög szavunk a TŰZ általi PÖRögölés/PÖRzsölés eredménye, vagy maga a láng/tűz forgolódása."
Ennek nagy a valószínűsége, hiszen a gyök mindkét esetben teljesen ugyan az. Hozzátéve: a pörgés inkább a függőleges tengely körül történik, mint a tűz esetében. Könnyen lehet, hogy a tűz körül táncolók éppen a tűz mintájára kezdtek el pörögni, s ez alkalmat adott a képzettársításra (a tűz szikráinak pörgése) és a táncban lemásolt (tűz)figurát nevezték el pörgésnek.
"Tehát nem mondja ki a tűz hogy PIR, de a P_R hangokhoz hasonlót igen. És nekünk ezt ki kell mondani, így PIR-PAR-PER-PÖR formákban tudjuk megtenni."
Így van! De azért a magánhangzóknak is van "némi" beleszólása (jelentése, hiába tagadja sok gyöknyelvész).
Pl. a szúnyog hangjának utánzásakor nem egyszerűen a Z hangot adjuk ki (eleve zöngés hang) hanem közben résnyire nyitjuk ajkunkat, amitől egy Í színezete lesz.
A nagyobb bogarak röpte szintén Z hanggal utánozható, de ott a kísérő hang már nem a résnyire, hanem a kerekített ajkak által formált Ü, vagy O (vagy valami hasonló lesz).
Elődeink akár öt-tízféle színt adhattak a Z hangnak s ezekkel már ugyanennyi féle bogarat tudtak meg különböztetni egymástól. Testbeszéddel ezt a számot még meg is sokszorozták.
Idővel a kísérőhang önálló magánhangzóként lett a Z után kiejtve, megtartva eredeti jelentését. A magas hangot kiadó tárgyak, jelenségek gyökében az Í, (ZIzeg) Ü (ZÜmmög), míg a mélyebb hangot kiadók esetében a mély magánhangzók maradtak: Ú, O, Ö, A. (ZÚz, ZOkog, ZÖrej, ZAj...) Így eljutottunk a kéthangú gyökökig.
Azt is kiderítettük, a toldalékok őrzik a beszéd elemeinek legősibb formáit (pl. az egyhangú gyököket), s ez kitűnően látszik a Z hang esetében, ahol toldalékként "mozgás" jelentése van, (a repülő bogarak mozgása után) más szóval, igeképző. hú-Z, rigli-Z, smirgliZ-, cumiZ, csakli-Z, csiki-Z, buli-Z, kuli-Z, zsűri-Z, centi-Z, von-Z, batyu-Z, adó-Z... + tucatszám az -EZ, -AZ, -OZ... végződések.
"De mikor FORRasztunk vagy PORRasztunk, épp ellentétes dolgot teszünk, első eset összehozza a dolgokat, a második épp szétválasztja azokat."
Látszólag, ha csak felszínt nézed. Mert a gyök hangjai pontosabb képet adnak: A forraszt szóban a FOR(R) gyök szerepel, aminek az összerakáshoz vajmi kevés köze van, ellenben magas hőmérsékletre kel hevíteni az anyagot, hogy megolvadjon (forró) legyen.
A porraszt szónak POR a gyöke, ami szintén nem azt jelenti, amit a felszínes vizsgálat sugall. Itt is más a jelentése, hiszen ez a gyök is csaknem azonos a PÖR gyökkel, nyilván azért, mert a mozgás is hasonló volt, ami a képzettársításra alkalmat adott. A por épp úgy forog, pörög, kavarog a szélben, mint a tűz lángja, vagy a szikrák.
A por(r)-aszt - igeképzővel a végén - pedig azt jelenti: port csinál. Nem azt, hogy szétválaszt.
"De játszhatunk az udvaron egy nagy BIKÁVAL is, vagy egy nagy FIKÁVAL is, van némi különbség."
Milyen igaz! Ez is jó példája annak, hogy egyetlen hang megváltozása mennyire különböző jelentést fog eredményezni a gyökre vonatkozóan annak ellenére, hogy a gyök kétharmada változatlan maradt. Ugyan ez, sőt még rosszabb a helyzet a pir-, ker-, gör-, for-, szer- stb. gyökök esetében, mert itt alkalmasint csak a hangok egyharmada maradt változatlan...
"Túl sokszor nem működik ez ahhoz hogy ezt a hangcserést szabályszerűségnek tekintsük."
Mert nem is az, csak a finnugorászok szeretnek vele zsonglőrködni...
Általában akkor lehet csereberélni hangokat, ha azok jelentése az adott szóban azonos, vagy nagyon hasonló, (luk,»lyuk) vagy akkor, ha a gyök utolsó és a toldalék első hangját nehézkes egymás után kiejteni: hagyjuk » haggyuk, bántjuk»bántyuk...
Véletlenül találtam, annyira meglepett, hogy gondoltam megosztom:
Eredet [góré < ómagyar: góré < ősmagyar: góré (kunyhó, pajta) < sumér: gur (pajta, magtár) https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/G%C3%B3r%C3%A9
Végre egy só, amit nem a szlávoktól, törököktől vettünk át, és még csak nem is finnugor eredetű! No, erre bontok egy sört, és megünneplem...
(Lehet, hogy ezt a szócikket valami eretnek szerkesztette...:D)
