Ha valami nagyon feltűnő: Virul.

Ha valakiben forr a vér, virtusos.

Ha forr, forog-pörög a tűz, akkor forró és perzsel.

A hevesen forgó, pögő mozgás tehat kapcsolatban van a forrósággal.

A parázsban is ott szunnyad még a forróság.

A piros tehát a perzselő forróság, a pörgő tűz színe. Aki pöröl, perel, az is forr a dühtől.

 

A veres a forró, viruló, piruló vér színe. Aki fürdik , vízben fireg fürög. A fürge is gyors, élénk.

 

Verdes, versengő, ferdül, fordul, pördül, fürge stb. szavaink is mind mind e mozgás köré épül.

 

A vér szavunkban pedig ott a serkenő, fürgeség is ami a verseny és vers szavunkban is benne van még. Megrősít ebben, ha a szinonímájára gondolunk: vetélkedik.

Tehát a vér szavunk is ebbe a változatos, nagy alaki módosulásokat megengedő buzogással, sürgéssel-forgással, kapcsolatos szóbokorba tartozik.

A vér verdes, vetődik, lüktet, buzog az ereinkben értől érig értet/éltet minket, amiből erőre kapunk, erőt nyerünk.

 

Így függ mindez össze.

 

 

VERS, (1)

 

VERS, (1) némely kiejtés szerént: VÉRS v. VÖRS, elavult törzs, mely még néhutt a gyermekek rímjátékos beszédében fenn van: „Vágok vágok fát, de micsoda fát? régi rakottyát; aki velem vers, én is avval vers, fogadjunk fel egy pint borba, huszonkettő ez.“ E mondatban: verset futni valakivel a ,verset’ tárgyesetnek is tekinthető. Ezekben a vers jelent különösebben versenyző v. vetélkedőtársat. Innen értelmezendők származékai: verseng, versengés, versenkedik, verseny, versenyěz, versenyězés. Gyökével: ver, mind hangban, mind alapértelménél fogva is rokon: pěr, honnan per-dül, v. fer, honnan fer-eg, s for, honnan for-dúl, for-og és mások erednek. Tehát eredeti jelentése: fordulás, forgás, vagy forduló, forgó. Hogy a latin verto is e családba tartozik, lehet-e kételkedni ? V. ö. VERS, (2). A ver gyökből úgy képződött vers s képzővel, mint: pěrs, örs, társ, hárs, nyárs, törzs (zs-vel), gyors stb.

 

CzF.