"Azért nézd meg a Czu-Fo tűz címszavát!"

Szerintem mindkét változat elfogadható, a C-F is és @altercator szerinti is.

Ehhez hozzátenném, a TŰ ősgyök párja lehet a TYŰ, mindkettőben az Ű hang a meglepetés, és/vagy éles, szúró fájdalom kifejező hangja, ami a TŰ (varróeszköz) jelentésében is föllelhető. A T(+a, o, ...) hang pedig a földnek (terra) a talajnak a hangja., mikor valami nagyobb tárgy leesik. Majd' minden talajjal kapcsolatos szavunkban megtalálható: Talaj, tanya, táj, tér, termő, takar, tajga, talp, tapog, tapos, talál, tarló, távol, topog, tocsog, totyog, tova, tó...

Az ősember nyilván az "égő talajjal" szembesült akár erdő, akár füves puszta égett, ezért van a gyökben a T hang és az Ű, mint a szúró, égető fájdalom hangja, amit érezhetett akkor,  ha rálépett a parázsra, vagy a lángok közelében megtapasztalt.