"Ez a mondat a VIRAD szócikknél található!

Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...

Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.

Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...

Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át."

 

Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz. Persze ez gyök és nem "csak" tő.

Másrész ha "világosság" szavunk gyökének értelmét keressük, láthatjuk, hogy annyit tesz, mint kivillanni, kitűnni, kiválni valahonnan. A világ, kiválik a sötétből, a virág kivirul, kinyílik, így kitűnik a környezetéből. A virgonc és a virtus is egy nem rendhagyó cselekedet, hanem olyan, amelyik felhívja magára a figyelmet. A való, a valami is kiválást jelent, kvázi a semmiből. A van-nincs ellentétpárra épülve.

 

A magyar nyelv ősképeinek logikája nélkül nem értheted meg a sokfelé fejleszhető ősképi kapcsolatokat sem. Ugyanis nem csak a ragokkal módosúlhat kicsit az alapjelentés, hanem a kezdőhangok megváltoztatásával is.

Mondok pédát: túr, szúr, fúr. Mindegyik előre hatoló mozgás, az f hang azonban forgó mozgást határoz meg, tehát a fúró forog, szüntelenül fordul.

 

A fentiek alapján a kezdőhangkülönbségek ellenére, ezért van köze pl. egymásnak a villognak és a billegnek. Mindegyik egy pillanatnyi mozgást ismétel, csak az egyik fénnyel. Logikai úton, természetesen kapcsolódnak egymáshoz a magyar gyökök, pontosan úgy, ahogyan a tapasztalati világban egymáshoz kapcsolódnak a dolgok.