Europeer:
a NYEU szerintem lényegében mindig illúzió marad, mert egy az USA-éval összemérhető haderő kifejlesztése olyan csillagászati összegbe kerülne, hogy ezt soha nem lehetne "megetetni" az európai közvéleménnyel, de valószínűleg az EU gazdasági teljesítménye sem lenne elegendő alap ehhez.

Ami az ideológiát illeti szerintem ezen két dolgot érthető. Éspedig az európai államok szövetségének a fejlesztése és a demokrácia. E kettő évtizedeken át harmóniában volt, de ez az utóbbi egy-másfél évtizedben mmegbomlott. Az EGK/EK/EU országok közvéleménye egyre nagyobb aggodalommal szemléli, hogy mivé is fejlődik "ez az egész", de az euroszkeptikusok aránya láthatólag szinte minden jelentősebb európai politikai pártban alatta marad az EU további központosítása híveiének, a médiáról nem is beszélve. Úgyhogy a Tanácsban igenis az utóbbiak akarata érvényesül. A politikai elit tehát EU (vagy USE?) rajongó, míg a közvélemény nagy része, egyes helyeken már a többsége "euroszkeptikus".

Az amerikai Szenátusnak nem a Bizottság, hanem az Európa Parlament feleltethető meg (bár Európában csak egy kamarás). Ha ettől a pontatlanságtól eltekintenénk is, még csak meg sem próbálod bizonyítani, hogy akár a Bizottság, akár az EP nem tölthet be előbb-utóbb olyan szerepet, mint a Szenátus. Több más felvetésemre pedig egyáltalán nem válaszoltál.

Ős-eb említi, hogy "mi lenne ha" a béreink jelentősen nőnének az EU csatlakozásig. Szerintem sok ember azért híve hazánkban a csatlakozásnak, mert azt képzeli, hogy attól majd megnőnek a bérek. Dehát hogyan nőnének meg? Mégis, mitől?

(Ami a Haider-ügyet illeti, az nekem túllihegettnek tűnik. Olaszországban pár éve a poszt(?)fasiszta Fini pártja is részt vett a kormányban, a posztkommunista D'Alema-kormány meg most tette le a lyrát. Nem is beszélve a Miterrand-korszak kommunista minisztereiről. Na jó, hagyjuk ezt.)

A budapesti Schüssel-vizit "Európa szemében" szerintem nem oszt, nem szoroz, de röhejesnek tartom a csatlakozás 2002-re vagy 03-ra várását. Más kérdés, hogy eddigi véleményemből kicseng: tán nem kéne annyira sietnünk...