Én mindössze igyekszem nem szemellenzős nőként létezni, még így sem sikerül teljesen, sajnos. 

Én imádom az aha érzést, amikor egy férfi az általam gondoltat megvilágítja az ő oldaláról és kitisztul egy csak önmagam által teremtett kép. 

Amióta pedig fiam van, kiskorától látom, hogy mennyire mások, és bár biztosan próbáltam kicsit nőként alakítgatni, ez nem sikerült, erősen állta a sarat,

később pedig már nem is akartam, elfogadtam. Jó leckének tartom. 

Az én fiam nem beszélné meg velem a szexuális kudarcait, bár a szexről beszéltünk, nem volt tabutéma, és ha igényelte akkor ott voltam, de ezt a kudarcos részt egészen biztos, hogy nem 

mondaná el nekem, és bevallom őszintén nem is bánom. 

Ahogy én sem állnék le vele arról beszélgetni, hogyha nekem lenne ilyen és én nem érzem ennek hiányától kevesebbnek, vagy hiányosnak a kapcsolatunkat.